Szerző: Dr. SÁNDOR ZSUZSA
2018.09.16.
Tudom, túl patetikus a Szózatot idézni azért, mert egy bíró megint lemondott. Nekem mégis ez ugrott be, amikor hírét vettem, hogy Szepesházi Péter, a Budai Központi Kerületi Bíróság bírája felmentését kérte a köztársasági elnöktől. Akkor is ez a verssor csengett a fülemben, amikor az Országos Bírói Tanács (OBT) tagjai és póttagjai egymás után, viharos gyorsasággal mondtak le a bírók által demokratikusan választott tisztségükről.
Szepesházi sok szempontból nem „egy adag” átlagos bíró. Az ilyen típusra szokták mondani, hogy az „örök ellenzék”. Szepesházi erőteljesen bírálta mind a régi – Lomnici féle – bírósági igazgatást, mind a mai, Handó Tünde nevével fémjelzettet. De ha egyszer mindkettő rossz, antidemokratikus, kiszámíthatatlan, mi mást is tehetett volna?
Már évekkel ezelőtt is beszélt „a nem átlátható ügyelosztásról, a felső vezetést körülvevő szervilis és hízelgő emberekről, az előre lezsírozott vezetői pályázatokról, belső kiskirályokról és arról, hogy azok, akik tenni próbálnak mindez ellen valamit, "véletlenül" alkalmassági vizsgálatot kapnak a nyakukba. Szepesházi az „eredendő bűnt” még 2011-ben követte el, amikor nem szavazta meg egy, a vezetők által támogatott kollégája kinevezését, majd mindezt tetézte azzal, hogy egy – ma már volt bírótársával együtt –egy bírósági reform-tervet dolgozott ki, és ezt még terjesztette is a kollégái között...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.