RONGYRÁZÁS

FARKASVONÍTÁS BLOG
Szerző: Tarski
2018.09.08.

Zacher Gábor eltávozása a Honvédkórházból ismét egy kavicsot dobott abba az állóvízbe, ami korábban sem volt állóvíz, mert állandóan az aktuális ellenzék támadásainak a középpontjában állt, és mondjuk ki, hogy az nem volt sohasem alaptalan. Az orvos a kórház sürgősségi osztályát vezette, ami mindig egy olyan részlegnek volt tekinthető, hogy ott az orvosoknak és az ápolóknak folyamatosan harckésznek kell lenniük, hogy egy katonai hasonlattal éljek. Ehhez persze megfelelő orvosokra és sok pénzre volt szükség, amit sem korábban, sem ma nem kapott meg ez az osztály. Zacher Gábor pedig éppen ezekre hivatkozott akkor, amikor beadta a felmondását. Az csak később derült ki, hogy maga a kórház nem tartott igényt arra, hogy a szakember tovább dolgozzon ott

Bárhogyan is történt, a végeredmény szempontjából teljesen mindegy: Zacher elment, de lesz neki munkahelye máshol és lesz, aki a sürgősségi osztályon átvegye a munkáját. Ez nyilván megfelelően el fog rendeződni, csak éppen az a probléma, ami miatt ez az egész ügy kirobbant, belátható időn belül semmiképpen sem fog lényegileg megváltozni. A fő probléma ugyanis magával az egészségüggyel van, amit a jelek szerint a mai hatalom az elmúlt 8 éves regnálása során sem tudott nemhogy megjavítani, de annak gondjait csökkenteni sem. Van néhány olyan probléma, amit még ha akarná sem tudna megoldani legalábbis rövidtávon, mert ez hazánk társadalmi, politikai, gazdasági, és kulturális fejlődésével vannak összefüggésben. Ezek közül most csak egyet emelek ki: Magyarország gazdasági fejlettsége messze elmarad a nyugat-európai országok fejlettségétől. Ebből következően hazánk egyszerűen nem tudta felvenni a versenyt olyan területen, mint az egészségügyre fordítható pénzek menyisége, aminek nyomán más országok egészségügye lényegesen fejlettebbé vált, mint hazánké. Ez nyilván megmutatkozott abban is, hogy az ott dolgozó orvosok és szakápolók jövedelme lényegesebb magasabb, munka- és életkörülményei pedig kimagaslóan jobb volt, mint itthon. S midőn az Uniós tagságunk lehetővé tette azt, hogy az orvosok más országokban vállaljanak munkát, nem haboztak és tömegesen vándoroltak ki az Unió más tagállamaiba. Mondom, ez egy objektív tényező volt, amivel nem lehetett és a későbbiek során sem lehet mit kezdeni, egyszerűen tudomásul kell vennünk, és ennek tudatában kellett volna a hazai egészségügyet fejleszteni.

Emellett az objektív tényező mellett azonban voltak és persze vannak olyan egyéb más tényezők, amihez csupán politikai akarat kellett volna a kivitelezéséhez. De az Orbán-kormány elmúlt 8 évében ez nem volt meg, ezért juthattunk abba a helyzetbe, hogy nemhogy csökkent volna az egészségügy terén Magyarország és a fejlett nyugat-európai országok közötti színvonal különbség, hanem minimum konzerválódott, de inkább mondanám azt, hogy növekedett. A Zacher Gáborral történtek csupán ezt az állapotot jelezték. Az alábbiakban arra kívánok példákat mondani, hogy melyek voltak azok az önként vállalt intézkedések, amelyek elszívhatták az egészségügytől (is) a pénzeket. Előzőleg azt kell exponálnom, hogy szemben a korábbi kormányokkal, amelyek elkapták a világgazdasági válságot, aminek nyomán kevés pénz állott az egészségügy kiadásainak megfinanszírozására, nos, ezzel szemben az Orbán-kormány 2013 után már a konjunktúra időszak gazdasági fellendülését élvezhette. Ma már ott tartunk, hogy a 2018-as előrejelzés szerint a GDP növekedése 4,8%-os lehet, tehát volt és van miből gazdálkodnia a kormánynak. Az nem lehet mérce, hogy mennyivel többet fordítottak az egészségügyre a 2010 előtti állapotokhoz viszonyítva, mert akkor még tombolt a világgazdasági válság. A mérce inkább az lehet, hogy mennyivel többet fordíthattak volna erre a fontos területre, de nem tették...

ITT OLVASHATÓ