RENDFENNTARTÁSRA HASZNÁLJÁK HASZNÁLJÁK A SZEGÉNYEK SEGÍTŐIT

ABCÚG BLOG
Szerző: SZUROVECZ ILLÉS
2018.09.10.

A szociális munkásokat azért fizeti az állam, hogy támogassák a rászorulókat. Ők segítenek a munkanélkülieknek, dolgoznak hajléktalan vagy fogyatékos emberekkel, és jelentős részben rajtuk múlik, hogy egy nehéz körülmények közé született gyerek a saját szüleivel, vagy állami gondoskodásban nőhet fel. Ezért probléma, hogy a szociális munka egyre kevésbé a segítésről, inkább az adminisztrációról és a rendfenntartásról szól. A rászorulók sokszor félnek azoktól, akiktől elvileg segítségre számíthatnának. Krémer Balázs szociológus szerint ebben benne van a képzés felhígulása, a lepapírozások mániája és az elmúlt nyolc év kormányzása is, amelynek semmilyen víziója nincs arról, hogyan kellene segíteni a szegényeknek. 

Magyarországon nem nagyon éri meg szociális munkásként dolgozni, részben az alacsony fizetés, részben a körülmények miatt. Sokan inkább külföldre menekülnek. Ön olyan embereket tanít a Debreceni Egyetemen, akik elvileg mégis segítő szakmákban akarnak elhelyezkedni. Kit érdekel ma még ez a terület?

Sokaknál ez családi mintakövetés, vagy egyfajta önsegítő módszer. Olyanokra gondolok, akik maguk is átéltek szegénységet, vagy láttak például alkoholistát a családban, és ez a személyes élmény motiválja őket. Ez főleg vidéken jellemző.

Mi változott a kezdetekhez képest?

Amikor 1985-ben elindult a szociális képzés az ELTE-n, az egy nagyon erős értelmiségi képzés volt. Jogászok, pszichiáterek, pszichológusok, szociológusok alakították a tananyagot, és komoly intellektuális kihívást jelentett szervesen összerakni a különféle irányokból érkező tudásokat, tapasztalatokat Mindenféle területről, különböző munkatapasztalatokkal jöttek a hallgatóink a börtönnevelőtől az idősgondozóig. Az volt a felfogásunk, hogy az emberek társadalmi elhelyezkedését nem egyéni, hanem elsősorban társadalmi és gazdasági okokkal kellene magyarázni. Ehhez csatlakozott egy olyan segítő szemlélet, amely hozzá akarta segíteni az embereket a létező társadalmi, gazdasági lehetőségeik kiaknázásához, és közben ezáltal az intézményi viszonyokat is meg akarta reformálni. Később aztán folyamatosan erodálódott ez az értelmiségi, társadalomtudományi, szociálpolitikai vonal...

ITT OLVASHATÓ