Szerző: GERA MÁRTON
2018.09.03.
- „Akik ma az oktatásért felelnek, nem hisznek semmiben” – mondja a narancs.hu-nak Radó Péter.
- Az oktatáskutató szerint a kormányzatot nem érdekli az oktatás, a társadalom többsége pedig elfogadta ezt az oktatási rendszer.
- A szakértővel az új Nemzeti alaptantervről (Nat), a várható változtatásokról és az osztályterem becsukott ajtajáról is beszélgettünk.
narancs.hu: Szűcs Tamás, a PDSZ elnöke a nyár közepén azt mondta, hogy az összeomlás szélén van az oktatási rendszer. Tényleg ennyire rossz a helyzet?
Radó Péter: A helyzet nagyon rossz, de az oktatási rendszer nem tud összeomlani. Az oktatási rendszer minősége és hatékonysága folyamatosan romlik, az intézményei lepusztulnak, egyre kevésbé képes arra, hogy életesélyeket nyújtson gyerekek nagy tömegei számára. De összeomlani nem tud, mivel nagyon alacsony színvonalon is el tud vegetálni egy ilyen óriási rendszer. Az viszont igaz, hogy a magyar közoktatás mélyen az ország gazdasági ereje és kulturális lehetőségei alatt működik, és ilyen értelemben a helyzet valóban drámai.
narancs.hu: Szándékosan juttatta ilyen helyzetbe az oktatást a kormány, vagy pusztán inkompetenciáról van szó?
RP: Azt hiszem, alapvetően inkompetenciáról és érdektelenségről van szó. Jól látszik más területeken is, hogy ezt a kormányzatot egyáltalán nem érdeki az oktatás, az első számú prioritás a saját hatalmuk és önmaguk gyarapítása. Ha vannak is társadalompolitikai prioritásai, azok rászűkülnek arra, amit a kormányzat néhány képviselője keresztény középosztálynak hív – azt most hagyjuk, hogy van-e egyáltalán ilyesmi. Akik kívül vannak ezen a középosztályi eliten, azok tulajdonképpen nem érdeklik a kormányt.
narancs.hu: Voltak olyanok az oktatásirányban az elmúlt nyolc évben, akiknek volt víziójuk?
RP: Mindig voltak ilyen szereplők, bár ők általában szörnyű dolgokban hittek. Ilyen volt például Hoffmann Rózsa, aki rettenetes dolgokban hitt. Nem azért mondom ezt, mert én személyesen nem osztom az ő értékeit, hanem mert e hipotetikus, elméleti konstrukciók alapján, gondolkodás nélkül feláldozták gyerekek nagy tömegeinek az érdekeit és a tanulási szükségleteit. Leszállították a tankötelezettségi korhatárt, a rendpárti gondolkodás jegyében, aminek az eredményeként diákok tömegei esnek ki hamarabb az oktatási rendszerből. Miközben az iskolák és a gyerekek borzasztóan sokfélék, egyenrendszert kényszerítettek rá az oktatásra, aminek az „eredményét” a különböző mérések már évek óta mutatják.
narancs.hu: Ma mi a helyzet?
RP: Szerintem akik ma az oktatásért felelnek, nem hisznek semmiben. Cinikus módon generálnak politikai háttérzajt, ami a néphülyítésen túl csak arra jó, hogy legitimációs mázat vonjon azokra a szörnyűségekre, amiket csinálnak...
narancs.hu: Szűcs Tamás, a PDSZ elnöke a nyár közepén azt mondta, hogy az összeomlás szélén van az oktatási rendszer. Tényleg ennyire rossz a helyzet?
Radó Péter: A helyzet nagyon rossz, de az oktatási rendszer nem tud összeomlani. Az oktatási rendszer minősége és hatékonysága folyamatosan romlik, az intézményei lepusztulnak, egyre kevésbé képes arra, hogy életesélyeket nyújtson gyerekek nagy tömegei számára. De összeomlani nem tud, mivel nagyon alacsony színvonalon is el tud vegetálni egy ilyen óriási rendszer. Az viszont igaz, hogy a magyar közoktatás mélyen az ország gazdasági ereje és kulturális lehetőségei alatt működik, és ilyen értelemben a helyzet valóban drámai.
narancs.hu: Szándékosan juttatta ilyen helyzetbe az oktatást a kormány, vagy pusztán inkompetenciáról van szó?
RP: Azt hiszem, alapvetően inkompetenciáról és érdektelenségről van szó. Jól látszik más területeken is, hogy ezt a kormányzatot egyáltalán nem érdeki az oktatás, az első számú prioritás a saját hatalmuk és önmaguk gyarapítása. Ha vannak is társadalompolitikai prioritásai, azok rászűkülnek arra, amit a kormányzat néhány képviselője keresztény középosztálynak hív – azt most hagyjuk, hogy van-e egyáltalán ilyesmi. Akik kívül vannak ezen a középosztályi eliten, azok tulajdonképpen nem érdeklik a kormányt.
narancs.hu: Voltak olyanok az oktatásirányban az elmúlt nyolc évben, akiknek volt víziójuk?
RP: Mindig voltak ilyen szereplők, bár ők általában szörnyű dolgokban hittek. Ilyen volt például Hoffmann Rózsa, aki rettenetes dolgokban hitt. Nem azért mondom ezt, mert én személyesen nem osztom az ő értékeit, hanem mert e hipotetikus, elméleti konstrukciók alapján, gondolkodás nélkül feláldozták gyerekek nagy tömegeinek az érdekeit és a tanulási szükségleteit. Leszállították a tankötelezettségi korhatárt, a rendpárti gondolkodás jegyében, aminek az eredményeként diákok tömegei esnek ki hamarabb az oktatási rendszerből. Miközben az iskolák és a gyerekek borzasztóan sokfélék, egyenrendszert kényszerítettek rá az oktatásra, aminek az „eredményét” a különböző mérések már évek óta mutatják.
narancs.hu: Ma mi a helyzet?
RP: Szerintem akik ma az oktatásért felelnek, nem hisznek semmiben. Cinikus módon generálnak politikai háttérzajt, ami a néphülyítésen túl csak arra jó, hogy legitimációs mázat vonjon azokra a szörnyűségekre, amiket csinálnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.