PRIVATIZÁLT NYUGATI DEMOKRÁCIÁK: AMIKOR A SZEGÉNYEK FIZETIK A GAZDAGOK ÉRDEKKÉPVISELETÉT

ÁTLÁTSZÓ / VILÁGTÉRKÉP
Szerző: DOBSI VIKTÓRIA
2018.09.29.

A magyarországi demokráciával és jogállamisággal szemben felmerülő kritikák felől akár ideálisnak is tűnhetnek a nyugati képviseleti rendszerek. Közelebbről nézve azonban azt látjuk, hogy az “egy ember-egy szavazat” elvével ellentétben a pénznek olyannyira meghatározó szerep jut a „nagy demokráciákban”, hogy a valóságban még az állami finanszírozás is a leggazdagabbak politikai preferenciáit favorizálják, azaz általában a jobboldalra sorolható erőket. „A demokrácia ára” című új könyvében Julia Cagé francia közgazdász sötét képet fest a pénz, ergó a gazdasági elit hatalmáról az európai politikai rendszerekben, és még sötétebb jövőt, ha nem teszünk semmit.

Aki fizet, az nyer! Julia Cagé francia közgazdász pont jókor kezdte tanulmányozni 2014-ben a pártfinanszírozás témáját ahhoz, hogy Emmanuel Macron jelenlegi francia köztársasági elnök mozgalmának, majd pártjának sikere a lehető leglátványosabban igazolja tételeit, pl. arról, hogy a nyugati képviseleti rendszerek sürgős reformra szorulnak.

Macronnak ugyanis valami olyasmi sikerült, ami még soha senkinek a merev, az új politikai erők felbukkanását, pláne győzelmét szinte lehetetlenné tevő francia modellben: En Marche! nevű, 2016 áprilisában született, kézi irányítású, és történetesen épp saját monogramjával ellátott mozgalma az év végére már 4,6 millió magánadományt gyűjtött be. Szemben a konzervatív Republikánusok (Les Républicains, LR) 7,45 millió eurójával és a szocialisták mindössze 676 ezer eurójával.

Cagé idén szeptember elején megjelent könyve, A demokrácia ára többek között azt bizonyítja, hogy az Amerikai Egyesült Államokban, több európai országhoz hasonlóan, a magánadományok elsősorban a konzervatív, jobboldali gazdaságpolitikákat favorizáló erőknél landolnak, amelyek a leggazdagabbak érdekeit képviselik kormányon vagy ellenzékben...

ITT OLVASHATÓ