Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2018.09.13.
Kommunistákat is találni Orbán legelszántabb támogatói között az Európai Parlamentben. A Sargentini-jelentés nem bosszú, hanem politika, a következményekkel minden pártcsalád a maga érdeke szerint gazdálkodik. Orbán tovább izzítja a brüsszelezést és a sorosozást, de emberére akadt Macronban, Kurzban, emiatt B tervre kényszerülhet.
Van az a kétharmad, amit Orbán nem szeret, derült ki szerdán Strasbourgban, amikor az Európai Parlament képviselői megszavazták a Sargentini-jelentést. A dokumentum, amely a magyar kormány jogállamot és demokráciát korlátozó intézkedéseiről szól, és elindítja a 7-es cikkely bonyolult szankciófolyamatát, minősített többséghez jutott.
A magyar kormány szerint csalás történt. Az Európai Parlament jogi szolgálata hétfőn döntött úgy, hogy a tartózkodó voksokat nem kell beszámítani, és a kétharmad ezért is lett meg szerdán. Nyilván hasznosabb lett volna erről nem két nappal korábban dönteni, ugyanakkor a jogi szolgálat nem új procedúrát vezetett be, hanem értelmezett egy eddig példátlan helyzetet, és arról döntött, hogy a szavazási eljárások közül melyiket kell alkalmazni.
A választási szabályok megváltoztatásának vádja mindenesetre kap majd egy vajszínű árnyalatot attól a kormánytól, amely feltalálta a győzteskompenzációt, és amelyet elmarasztalt az EBESZ áprilisban.
Azon kívül meg bosszú, kommunisták, Soros és Brüsszel. Ezekkel a lidércekkel szemben Orbán az ezer éves államiságra, 1956-ra és az 1989-es határnyitásra (!) hivatkozott. Már amikor beszéde kezdetén ezeket emlegette, érezni lehetett, tényleg rezeg a léc...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.