Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.09.27.
A szomszéd telken házat építenek. Ez az ismert zajokkal jár. Például egy elektromos meghajtású készülék hangszórójából mindenféle hangok üvöltenek, amiről az építkezésen dolgozók azt hiszik, hogy az rádió, mert nem tudják, hogy Magyarországon a rádióadás megszűnt 12 évvel ezelőtt. Az a lárma, amit ők hallgatnak, jóformán semmilyen részletében nem emlékeztet egy rádió hangjára. Ezen kívül kalapálnak, vésnek, flexelnek és ha éppen szünetelnek ezek a süketítő kínzóeszközök, akkor a munkások beszélgetnek. Gondolom, vannak közöttük szakemberek, úgymint ács, kőműves, burkoló, ilyesmi meg vannak betanított és segédmunkások. Itt a szomszédban legalább hárman beszélnek úgy, ahogyan gyerekkoromban sokan beszéltek a nyolcadik kerületi utcákon, a kocsmákban, a tereken, ahová snúrozni jártak. És ahogyan most beszélnek jónéhányan az ország elöljárói közül.
Mint a legtöbb nyelvnek, a magyarnak is megvan a maga jellegzetes prozódiája. Ennek a prozódiának bizonyos összetevőit a nyelvtudomány szupraszegmentális komponenseknek nevezi. A szegmentum egyszerűen szeletet, elkülönített részt jelent (ezt széles körben elterjedten - helytelenül - szegmensnek szokás mondani), ezek a beszéd különböző nagyságú alapelemei, a rájuk épülő (szupra), a kiejtéssel együtt megszólaló részek adják a beszéd hangzását. A szupraszegmentális komponensek nem csak és nem is annyira a magyar nyelvet különítik el a többitől (hasonló hanglejtése, tempója, hangsúlya más nyelveknek is van), sokkal inkább az egyént jellemzik, valamint a különféle tulajdonságok alapján összeállítható csoportokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.