Szerző: PRÓKAI ESZTER
2018.09.20.
Szinte minden napra jut egy olyan történet, ami arról szól, hogy emberek feladják az addigi túlhajszolt, de egyébként sikeres karrierjüket, és valami egész másba kezdenek. Ebből a szempontból a PR-vezetőből hivatásos lekvárfőzővé avanzsáló Lévai Ildikó élete nem egyedi. Ami mégis azzá teszi, hogy kisfia betegsége, ami egy ponton a gödör alját jelentette számára, valójában egy olyan út kezdete volt, aminek végén nem csak kiegyensúlyozottabb, mint korábban valaha, de még másokat is segíteni tud. Történetét a Richter Főnix Közösség kezdeményezés is bemutatta.
Sosem késő újrakezdeni és megújulni – ezt az üzenetet szerette volna inspiráló életű nők történetein keresztül másokhoz is eljutattni a Richter Gedeon Nyrt., amikor februárban elindította Főnix Közösség nevű programját. Májusban öt történetet mutattak be, olyan nőkről, akik sorsfordító, sokszor kilátástalan helyzetükből komoly erőfeszítések árán is, de felálltak. Példájuk bátorítást ad mindenkinek, akik a mélypontról keresik a kiutat.
Egyikük az ötvenéves Lévai Ildikó, aki – ahogy ő fogalmaz: “a fogyókúrás képekhez hasonlóan” – előtte és utánra osztja az életét. Férjével, Pállal és most tizenegy éves fiukkal, Hunorral egy Gyula melletti tanyán élnek. Vannak tyúkok, kakas, kutyák, macskák, és gyümölcsfák, roskadásig almával, körtével és szilvával. Kell is a termés, mert Ildikó a ház mellett egy eredetileg nyári konyhának szánt épületet mára kész lekvárfőző üzemmé alakított. Ahhoz, hogy az egykori PR-vezetőből mára sikeres lekvár és szörpkészítő vállalkozó legyen, meg kellett élnie élete mélypontját, és akkor hároméves fia hirtelen jött betegségét. Ismerjék meg Ildikó történetét!
“Az előtte részre nyolc éve, július végén került pont. Akkor derült ki a fiunkról, hogy egyes típusú diabéteszes. És akkor fordult fel egyik napról a másikra fenekestül az egész életünk” – kezdi Ildikó, miközben a házi készítésű szilvás süteményre érkező darazsakat hessegetjük a kerti asztalnál. De kezdjük kicsit előbbről – javasolja.
Az eredetileg óvodapedagógus és tanító végzettségű Ildikónak előző házasságából van egy ma már 28 éves fia, Ádám. A magát örök izgő-mozgóként jellemző Ildikó a pedagógusi pályát a gyulai vízügyi igazgatóság személyi titkári állására cserélte. Mivel azonban nem szeretett a fenekén ülni, beiratkozott levelezően a kommunikáció szakra. “Az élet meg úgy hozta, hogy közben elváltam, és jött is egyből az új házasság. 35 éves voltam akkor, amikor Palival összekerültünk, és természetesen minél előbb szerettünk volna egy közös gyereket” – meséli. Ez azonban se természetes, se mesterséges úton nem adatott meg nekik. Túl öt sikertelen lombikprogramon és elvesztett kisbabán, az örökbefogadás mellett döntöttek. “Biztos van, aki úgy születik, hogy örökbe szeretne fogadni. Mi nem így születtünk, de megértünk rá”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.