Szerző: KŐBÁNYAI JÁNOS
2018.09.01.
De nyomban fel is kell vetni a szétszálazó és pontosító kérdést: valóságos kulturális harcról van-e szó vagy csak alakosodó kísértetről? Ugyanis a "kulturális erőterek", amelyek egyaránt szerveződnek a társadalmi rétegek, s az őket – persze nem mechanikusan – megtestesítő érték- és eszmerendszerek mentén, állandóan harcban állnak egymással. Tehát ez nem újság. S az sem, hogy az eredendő különbözőségnek – vagy a felek szempontjából nézve: az egymás számára idegenségeknek – ez a dialektikus természete. Ezért hol békésen egymás ellen élnek, s ezzel az adott kultúra sokszínű gazdagságát gyarapítják, hol a folyamatos izzástól lángra kapva, törésre igyekeznek vinni a harcot – nem ritkán végzetes eltörést előidézve, amelynek a kultúra egésze és azt kihordó társadalom látja kárát. Ez utóbbi esetek nagy részében az állam, még pontosabban: a hátterében munkálkodó politikai erőviszonyok is behatolnak a számukra eredendően idegen területre. Ezért bármilyen mögöttes szándék vezesse is a politikumot, beavatkozása csak katasztrofális hatású lehet. Ugyanis a művészeteket – az igaziakat – emberek alkotják, akik "mint minden ember: fenség / Észak-fok, titok, idegenség" módon különbözőek. (Persze csak addig – és már nem járunk ettől messze –, amíg a művészeti alkotásokat nem robotok és még mindig az ember programozta algoritmusok állítják elő. A mostani kísértetjárásnak van egy ilyen, "új(magyar) idők szelére" hajazó olvasata is.)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.