NAGY-HUSZEIN TIBOR: MERRE TOVÁBB ELLENZÉK?

168 ÓRA ONLINE
Szerző: NAGY-HUSZEIN TIBOR
2018.09.03.

Sokan sokszor elmondták, hogy ez a választás nem volt szabad és tisztességes. Mégis – magas részvétel mellett – a határokon innen élők közül mintegy háromszázezerrel többen szavaztak a fennálló hatalom ellen, mint mellette, és az ellenszavazatok száma a külhoni szavazatok hozzáadása után is csaknem százezerrel meghaladta a rezsim mellettiekét. Semmi nem indokolja tehát, hogy a Fidesz immáron harmadik kétharmadáért a választókat okolja bárki is. Nem igaz, hogy a magyarok többsége elfogadja a fennálló rendszert, nem igaz, hogy a Fidesz túlhatalmát a polgárok többsége biztosítja. Nem a választókon múlott: minden ellenható erő ellenére is többen szavaztak a rendszer ellen, mint mellette, és nem tudjuk, még mennyivel többen szavaztak volna így, ha az ellenzék győzelemre is esélyes módon lépett volna fel.

Ez a hatalom azt mutatja a választónak, amit látni szeretne: erőt, a kormányzásra, az ország megvédésére való képesség látszatát. Az ellenzék ezzel szemben szétforgácsolt, a pártok inkább egymás ellen küzdenek, és folyamatosan azt magyarázzák, miért nem tudják legyőzni a Fideszt. Ezzel saját gyengeségüket mutatják.

Egyes pártok ma már nyíltan is inkább tekintik céljuknak más ellenzéki pártok kirekesztését, mint a Fidesz legyőzését.

A választási szabályok ismertek, modellezhetők, 2014-ben pedig már élesben is megismerhetők voltak. A 2014-ben szerzett tapasztalatokat semmibe venni már nem bocsánatos bűn, az akkori hibákat négy év múlva megismételni még kevésbé az. 2014-ben úgynevezett teljes összefogással, 2018-ban koordinált jelöltállítással próbálkozott az ellenzék. Valójában 2014-ben is csak koordinált az ellenzék, hiszen a jelölteket ugyan közösnek mondták, de nem tekintették annak. Minden párt csak ott kampányolt, ahol az ő jelöltje volt a „közös”, a többi helyen nem, sőt ritkán még a másik párt által állított „közös” jelölttel szemben is dolgoztak. (Mint 2018-ban is.)

Ebben a rendszerben a Fideszt csak akkor lehet legyőzni – és akkor le lehet –, ha vele szemben egyetlen erős párt áll. A pocsolyát nem lehet félig átugrani. Ha az ellenzék valóban nyerni akar, akkor létre kell hoznia ezt a helyzetet, akár tetszik, akár nem. Nem lehet a választási rendszerre hivatkozva mentegetőzni. A választó ugyanis hathatós erőt szeretne látni a Fidesz ellen a választáson is, és legyőzése után a kormányzásban is. Olyan ellenerőre vár, amelynek van érthető, elfogadható jövőképe, és mutatja azokat a képességeket, amelyekkel azt meg is lehet valósítani. Az egymással civakodó, a még meg sem szerzett koncon marakodó, aztán meg a felelősséget a többire hárító pártok „összefogása” ehhez kevés.

Két csúnya vereségnek elégnek kell lennie ahhoz, hogy világossá váljék: így nem fog menni...

ITT OLVASHATÓ