Szerző: Éva28
2018.09.23.
Nem járok napi szinten tömegközlekedéssel, ezért azt hiszem, jobban tudom követni a változásokat, mint azok, akiknél ez napi rutin. Gyűjtöm az 'élményeket', tapasztalatokat, benyomásokat. Persze, ahogy én változom, úgy változnak a megfigyelés tárgyai is. Fiatal koromban inkább a korosztályomra voltam kíváncsi, aztán mikor mire, manapság a saját korosztályomat látni nem túl nagy boldogság, de a fiatalok most is nagyon érdekelnek.
Saját élmény
Felszállok a villamosra. Péntek délután van, még nem zsúfolt, de ahhoz közeli állapot. Azért van még egy-két üres hely. Mivel hosszú volt a délután, elfáradtam, és hosszú lesz az utam is, lehuppanok az egyikre. A szemközti ülésen egy fiatal, 14-15 körüli srác ül. Valahogy első látásra feltűnik, hogy a fiú – kis termete ellenére is – elég sok helyet foglal, ezért ösztönösen úgy ülök le, hogy ne szemben legyek vele, hanem háttal ülök a villamos ablakának. Azért is, mert annyira elterpeszkedik, hogy nehéz lenne kényelmesen ülni vele szemben. Ahogy leteszem a fenekemet, első gondolatom, miért is ide ültem, miért nem a másik, nem messze lévő üres székre. Most már mindegy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.