Szerző: Határátkelő
2018.09.30.
Han, hon, hen – a férfi és nő egysége, pontosabban annak a hiány a svéd kultúrában. Nagy kérdés, mi történik akkor, ha elsimítjuk a különbségeket – írja Bandi Republic a blogján egy saját történet alapján.
„Lányos apaként nagy rajongója vagyok a női egyenjogúságnak, de sokszor azt látom itt Svédországban, hogy a női egyenlőséget teljesen összekeverik az egyformasággal, ami megöli a rock ’n’ rollt a párkapcsolatokban. Nagyon furcsa errefelé a dinamika (vagy annak hiánya) a két nem között.
Az igazi nyitottság és tolerancia a szememben azt jelenti, hogy elfogadjuk a különbözőségeket és nem próbáljuk meg már az óvodában elkezdeni kiölni ezt a gyerekekből.
Nagyon nehéz időszak volt számunkra, amikor a lányunk 2,5 éves korában keményen belekezdett a hiszti-dac korszakába. Sosem fogom elfelejteni amikor megpróbáltam szakmai jelleggel beszélni erről a rutinos svéd óvodai pedagógussal. Merészeltem megkérdezni, hogy a hasonló korú fiúknál is ugyanígy jelentkeznek-e ezek az elviselhetetlen hisztériás rohamok?
Meg akartam érteni, hogy vajon a kislányok így kezdik-e el gyakorolni a női érdekérvényesítő képességüket vagy ez valami más?
Olyan lebaszcsizós kioktatást kaptam hirtelen az óvónőtől, hogy csak na! Megtudtam, hogy szerinte – és a hivatalos svéd vélekedés szerint – nincsen semmi különbség a fiúk és a lányok közt sem ebben, sem másban. Kifejtette, hogy ezért egyformán is kezelik őket.
Szerintem fontos a kezdetektől hangsúlyozni a különbözőségeket és kultiválni azokat. Nem szeretném, ha azt vernék a gyerekem fejébe, hogy nemre, fajra, korra való tekintet nélkül mindenki egyforma.
A szándék valószínűleg jó, de súlyos hiba lenne az egyenlőséget az egyformasággal agyoncsapni.”
A teljes posztot itt olvashatjátok el......
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.