Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2018.09.14.
Persze, ennél lehet ezt összetettebben is mondani: ma Magyarországon meglehetősen sok olyan, állami fenntartásban lévő iskola van, amelyre ráférne némi tatarozás. Beáznak, penészesek, nem hőszigeteltek, korhadnak, rohadnak, hullik a vakolat, gyalázatos állapotban vannak a mosdók, szülők festik a tantermeket, tanárok kalapálják a padokat, és így tovább.
És ez ugyebár még csak a külcsín, az iskolaépületek látható problémája. Az, hogy mindezek mellett milyen más erőforráshiányokkal kell küzdeniük az intézményvezetőknek (a legendás krétahiánytól a most éppen titkolt pedagógushiányig), szintén olyan dolog, amivel az állami fenntartású intézményekben bizony a tankerületnek kéne foglalkoznia.
És olyan tényezők ezek, amelyek nagyban befolyásolják azt, hogy a diákok milyen minőségű oktatásban részesülnek. A központosításnak köszönhetően állami fenntartásban lévő iskolákban – tudjuk, látjuk, tapasztaljuk – nem éppen üdvös a helyzet. Tán nem véletlen, hogy aki teheti (mert mondjuk államtitkár, és van rá pénze), az kimenekíti a gyerekét az állami fennhatóság alól. A többiek viszont maradnak, és ez lényegében meg is pecsételi a jövőjüket.
Szóval amikor az ember arra kel fel (persze nem csak úgy, kellett hozzá az is, hogy a 24.hu utánajárjon), hogy Debrecenben olyan elit magániskola épül, amelyet a Kósa Lajos (volt debreceni polgármester) által egyengetett Modern Városok Program részeként a költségvetés finanszíroz, méghozzá csaknem 3,3 milliárd forinttal, akkor azért felszalad a szemöldöke...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.