Szerző: PuPu
2018.09.23.
A rendszerváltozás utn eltelt harminc év tapasztalatait leszűrve bátran megállapíthatjuk, hogy társadalmi szinten nemhogy előreléptünk volna, de egyértelműen visszacsúsztunk majd' száz évet - anyagi és szellemi tekintetben egyaránt.
Az ország diktatúrában él, egy olyan diktátorocska rendszerében, aki csak azért nem gyilkol látványosan, mert Európa ebből azért többé-kevésbé kinőtt - bár ha Srebrenicára gondolok, akkor azért ebben sem lehetünk egészen biztosak.
A társadalom kettészakadt, a tőke egyre kevesebb ember kezében koncentrálódik, a társadalmi szolidaritás a nulla felé konvergál.
Talán egyéni szinten úgy-ahogy még jelen van, de a magyar társadalom a kutyáira-macskáira többet költ, mint nyomorgóira.
A társadalmi mobilitás megszűnt, a cseléd gyermeke törvényszerűen cseléd lesz, esélye sincs a szegény ember gyermekének a kiemelkedésre, legyen bármennyire brilliáns esze, szorgalma, kitartása.
Orbán mondta egy világosabb pillanatában, hogy a Horthy-rendszerben belőle legfeljebb traktoros lehetett volna, ami persze nem igaz, belőle abban a rendszerben még az sem lehetett volna.
Az ország jelentős része rasszista, meglehetősen magas az antiszemiták száma, erre az érintettek bezárkózással reagálnak - a nyomortelepeken belül legalább valami relatív biztonságot érezhetnek, míg mások a kétlaki életben érzik a megoldást - ha itt élhetetlen lesz a világ, élhető marad Haifában.
Talán.
A gyermekekből az állam nem akar gondolkodó polgárokat nevelni, az iskolarendszer szépen leképezi a csempekereskedő agyrémeit, az egészségügy éppen felkészül a nyugdíjaskérdés végső megoldására.
Kultúrpolitika gyakorlatilag nincs, futószalagon gyártjuk a giccset kezdve a Nemzeti Színházon, folytatva a csiricsáré hombárral, amit a művészetek palotájának nevezünk, és ami minden, csak nem palota.
Ha kimegyünk a szoborparkba, minőséget találunk, a köztereken pedig gombolyaggal játszó macskákat, vagy ahhoz koncepcionálisan kísértetiesen hasonló "műveket".
Virul a korrupció, a nepotizmus, a nemzet hülyítése iparszerűen folyik, miközben a történelemről is kiderült, hogy minden máshogy volt.
A zsidók például részben idegenrendészetileg haltak meg, mások meg csak korlátozásokat szenvedtek el, a korlátok egyébként a Dob utca vonalában húzódtak, ahol bent lehetett tartózkodni akár tizenkét embernek egy szobában, korlátlanul.
Megint másokat meg nem a csendőrök puskatussal, nem is a magyar állami szervek, hanem a hozzánk delegált húsz német terelte vagonokba.
Erre mondják, hogy sajátos magyar észjárás, melyet a magyar nyelv egyszerűen csak cigánykodásként azonosít...
Folyik a rongyrázás, miközben a hajléktalanokat kitiltják a közterületekről, fagyjanak meg máshol télen!
Közben olyan avitt eszmék kerülnek elő, melyekről azt hittük, hogy már csak a történelemkönyvek sorstragédiáinkat magyarázó részeinél olvashatunk.
És akkor még a különféle futóbolondokról nem is beszéltünk, akiknek szintén tág tere nyílik a társadalom hülyeséggel történő fertőzésére.
Azt hiszem, nem tudunk olyan területet találni, ahol a jelenlegi társadalom erkölcsileg - de bármilyen tekintetben - magasabbrendű, mint elődje volt, ami meg a lét és jogbiztonságot illeti, fényévekkel vagyunk leszakadva az akkori állapotoktól.
Erre a tragikus szarkupacra telepszik rá a külpolitika...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.