Szerző: FÜLÖP ISTVÁN
2018.09.22.
Orbán Viktor nem maga találta ki a mintát, amit követ: viszályt támaszt külföldön, hogy itthon nyugodtan élhessen.
Kedden az 1 perces közmédiás híradóban mutatták Orbán Viktort és Vlagyimir Putyint, amint közös sajtótájékoztatót tartanak egy elég nagy teremben, ahol leginkább csak fotósokat meg kameramannokat láthatott a néző, egy-két unott fejű pr-os lányt, meg talán azért kireptettek egy MTI-s kollégát is, ha egyáltalán vették rá a fáradságot.
Hogy miről volt szó, azt mindenki elolvashatja, nem is kifejezetten ez most a fontos. Hanem az, hogy valójában mekkora hatalmi tényező ma Orbán a világpolitikában, és mennyi erőforrást herdál el ennek a hamis képnek a táplálására.
Jean-Claude Juncker nemrégiben az évértékelő, state of the union beszédében a Weltpolitikfähigkeit-et emelte ki, mint amit el kell érnie az Európai Uniónak, azaz a világpolitika csinálásának képességét.
Valami ilyesmi járhat Orbán fejében is. Ehhez a képességhez befolyás kell, a befolyáshoz hatalom, a hatalomhoz pedig pénz. Nyilván nem azért lopja szét az országot, hogy aztán Sotheby’s aukciókon szerezzen be magának Gauguin-fametszetet. Alsóbb lépcsőkön, ahol a lojalitásért cserébe lecsorog valamennyi, talán ez a motiváció. De Orbánnak ez a rengeteg pénz arra kell, hogy először Európában, majd esetleg a Weltpolitik szférájában pozíciót könyököljön magának az első sorban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.