MAGYARORSZÁGI ÚTJÁN BRÜSSZELT SOKAN MEGÁLLÍTOTTÁK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2018.09.09.

– Aztán minden helyzetben észnél legyél, ne szórd a pénzünket, próbálj meg bejutni a miniszterelnökhöz is – mondta Brüsszelnek az apja. Az édesanyja sós süteményt suvasztott még a zsákba. Brüsszel elindult. Magyarország volt az úti célja. Érdekes, különös dolgokat hallott magáról. Megnézi, ki hepciáskodik vele, nagyon kíváncsi rá, ki akarja és ki tudja megállítani. Gyalogosan szelte a kilométereket. Ausztrián át érkezett. Hegyeshalomnál lépett be az országba. Minden gond nélkül. Annyit kérdeztek tőle az ott pihenő autósok: – Szia, ki vagy? – Brüsszel vagyok. Senki nem csodálkozott.

Megállt mellette egy kisfiú. – Furcsán nézel ki, hogy hívnak? – Brüsszel. – Szép neved van. Hallottam már rólad. Otthon mindig azt mondják a szüleim, hogy Brüsszel és Európa nélkül már régen megdöglöttünk volna ebben az országban. Bocs’, még csúnyábbat is kanyarítanak, főleg az Orbán Viktorról, de azt nem merem neked elmondani. Ismered? – Tudom ki ő. Sokáig beszélgettek, majd a fiú így búcsúzott: – Azt is el tudod intézni, hogy ne kelljen tesi órán mindennap a folyóson rohangálni? Akkor tényleg szuper fej vagy. Nagyon örülök, hogy megállítottalak, el is mesélem apuéknak, sőt a suliban is.

Esteledett. Brüsszel elfáradt, aludna végre egy nagyot. Vajon hol, itt az Isten háta mögött? Öregember talicskát tolva közeledett. – Jó napot! Hát maga? Mit keres errefelé, ahol csak a gólya rak fészket? – Brüsszel vagyok, messziről jöttem, megpihennék. – Brüsszel? A rossebet, nincs is nagyon messze, jöjjön, hazaviszem, az asszony lecsót főzött vacsorára. El is alhat nálunk, a gyerek nincs itthon, Ausztriában dolgozik, csak ritkán jön haza. Tiszta a szobája. Meg is jegyezte a vendég, milyen takaros kis házikó. – Látná a szomszéd utcában a polgármesterét – mondta az asszony -, neki lett palotája kultúrközpont helyett, amire eurót kapott a falu. Brüsszel hallgatott, valamit bepötyögött a telefonjába. Ízlett neki a vacsora. Elővette a bukszáját, fizetett volna a kosztért, kvártélyért. – Szó sem lehet róla – dörmögte az öreg, majd folytatta: – Kaptunk mi már Brüsszeltől eleget – ha érti, mire gondolok -, van orvosi rendelőnk, játszóterünk, új járdáink. Nagyon szeretjük a vendégeket, örülök, hogy megállt nálunk legalább egy éjszakára. Félve kérdezem: munkát nem tudna intézni, főleg az asszonyoknak, nagyon kellene a családnak...

ITT OLVASHATÓ