Szerző: SZELESTEY
2018.09.02.
- Orbán és Salvini: egy gyönyörű férfibarátság kezdete? Aligha, viszont a szélsőséges német AfD főnöke nagyon is üdvözli, amit a magyar kormányfő művel a migránspolitikában
- Menekülés a nyomor és a munkanélküliség elől: hivatalosan 84 ezer magyar dolgozik Ausztriában, de ebben nincsenek benne azok, akik feketén vállalnak munkát - annak minden hátrányával együtt
Der Standard
A spanyol diplomácia nem ért egyet az amerikai elnökkel abban, hogy Ausztriát, Olaszországot és Párizst 20 év múlva teljesen átformálják a muzulmán bevándorlók, viszont úgy látja, hogy migrációs válság széteséssel fenyegeti az uniót. Bécsi látogatása során Borell kifejtette, hogy nagyon nehéz lesz közös megoldást találni a nehézségekre, hiszen itt egy szociális és kulturális problémáról van szó, amely sokkal erősebben érinti az embereket, mint annak idején a pénzügy válság. Ezúttal az identitás a kérdés, és ennél a pontnál könnyű az embereket manipulálni, mondván, hogy milliók özönlenek be, tönkreteszik a civilizációnkat. Orbán Viktor csak keresztényeket fogadna be, Lengyelországnak nincs baja a Fülöp-szigetekről érkező munkaerővel, csak az katolikus legyen. Miközben főként a német és a spanyol gazdaságnak nagy szüksége volna pótlólagos munkáskezekre. Ugyanakkor meg kell oldani Afrika bajait, mert különben megindulnak a milliók.
A miniszter egyetért az olasz kormánnyal abban, hogy a többiek magára hagyták az országot. De úgy gondolja, hogy valaki jogosult-e a menedékre, azt gyorsan el kell dönteni, nem húzódhat az eljárás négy évig, amennyi jelenleg Olaszországban az átlagidő. Spanyolországban 40 ezer kérelem vár feldolgozásra. Azt viszont igen nagy gondnak tartaná, ha visszaállítanák az európai belső határokat. Ugyanakkor, amikor azt hallja, hogy Orbán Viktor az ellenségének nevezi a francia elnököt, az pedig készséggel elfogadja ezt a szerepet, akkor csak kérni tudja mindkét politikust, hogy hagyják abba ezt a stílust.
Deutsche Welle
A kommentár szerint Macronnak igaza van, amikor felveszi az Orbán és Salvini által odadobott kesztyűt, mert az erő jelenti az egyetlen jó választ a jobboldali populistákkal szemben. A frontvonalak mindenesetre kialakultak: az egyik oldalon vannak az illegális bevándorlás terminátorai, akik az illiberális demokráciával próbálkoznak országukban. A másik térfélen találhatóak a „bevándorlás pártfogói”, akik, mint a francia államfő, igazi demokratáknak tekinthetik magukat. Értik, hogy kompromisszumokkal lehető előrevinni az EU-t. A nagyszájúak segíthetnek megnyerni a szavazókat, de ritkán járulnak hozzá a bajok megoldásához.
És ha más nagyszájúakról esik szó: Orbán és Salvini egyfolytában úgy állítja be, mintha ők lennének az új álomcsapat, a Nyugat populista megmentői. Ha nem volna olyan szomorú, még nevetni is lehetne rajtuk. Őket ugyanis kizárólag az ellentmondást nem tűrő, megszállott és gyűlöletes stílus köti össze. Igazából azonban céljaik teljesen eltérőek. A menekültek szétosztását illetően Salvini álláspontja közelebb áll Merkeléhez, mint a magyar politikuséhoz. Ez az ellentét alááshatja a populista szövetséget, Macron éppen erre játszik. De valakinek végre meg kellene szorongatnia az ellenfelet, nem pedig hagyni, hogy a Liga, az AfD vagy éppen a Fidesz szabja meg az irányt.
A bejáratott, hagyományos pártoknak nem szabadna átvenniük az egyetlen témára összpontosító erők stílusát. Azt kell csinálniuk, amit a francia elnök: nekimenni azok szívtelenségének. Az európai csendes többség igényel valakit, aki átveszi a vezetést. Aki harcol az értékekért, aki hajlandó nyílt sisakos csatára az eszmék párbajában. Ez pedig Macron. A másik oldalon azt látni, hogy a populisták nem sokat tudnak felkínálni. Nincs fogalmuk a konstruktív kormányzásról olyan ügyekben, mint a munkanélküliség, a klímaváltozás és a szegénység. A francia államfő kész megvívni a döntő csatát, mert tisztában van azzal, hogy Európa jövője attól függ, az emberek többsége felismeri-e a jobbos populisták hozzá nem értését és ellentmondásait.
CNN
A tévé olyan randevúként mutatja be Orbán és Salvini első találkozóját, mint amely kivételesen jól sikeredett. Rámutat, hogy a bimbódzó kapcsolat a két szélsőjobbos figura között egy új politikai férfibarátság kezdetének tűnhet, de lehet, hogy trójai ló lesz belőle az EU vezetői számára, akik egykor attól tartottak, hogy a Brexit szétszakítja a szervezetet. Közben szélsőséges pártok azt remélik a jövőre esedékes európai választásoktól, ott majd előretörnek és ily módon jelentős mértékben bele tudnak szólni a dolgokba, legfőbbképpen a migráció ügyében. Vagyis az uniót éppen azok fenyegetik, akik belülről igyekeznek megváltoztatni.
Ám az egység nincs meg ezen erők között, de éppen az Orbán-Salvini-kapcsolat mutatja, hogy egyre nagyobb az igény rá. A magyar és az olasz kormány két éve többször is összetűzött, mert Magyarország nem volt hajlandó átvenni menedékkérőket. Az érintett pártok közti kétoldalú együttműködés, a szavazópolgárok közönye és a választási rendszer folytán azonban a populisták kulcspozícióba kerülhetnek. Mert már egy erős kisebbség is megakadályozhatja az EP-ben az érdemi munkát. Abból pedig hosszú távon nagyobb változások sülhetnek ki. Csak kérdés, hogy akarnak-e, tudnak-e majd kooperálni az euroszkeptikusok. A szóban forgó erők közül többen számítanak Steve Bannon-ra. Salvini, aki már találkozott is vele, szintén a populisták összefogását szorgalmazza. A CDU-s Elmar Brok azonban úgy számol, hogy a végén az Európa-barát tábor kerekedik felül. Annál is inkább, mert sok jobbos tömörülésnek legalább annyi gondja van egymással, mint az EU-val...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.