KUTYAHARAPÁS VAGY CSAK UGATÁS - A 7. CIKKELY SZERINTI ELJÁRÁS HASZNA ÉS ALTERNATÍVÁI

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: HALMAI GÁBOR
2018.09.28.

...valójában nem nagyon fogja érdekelni sem a magyar, sem a lengyel kormányt a szavazati jog elvesztése mindaddig, amíg élvezik az uniós támogatásokat.

Támogatásmegvonás mint kiegészítő szankció

Itt érkeztem el ahhoz a ponthoz, hogy talán az unió rossz lovon ül, amikor a kilátástalan 7. cikkely szerinti eljárásokra helyezi a hangsúlyt. Ezek persze fontosak az alapvető európai elveket sértő tagállamok néven nevezése és bizonyos fokú megbélyegzése miatt, de önmagukban sem nem tántorítanak el az alapelvek megsértésétől, sem nem keltik azt a benyomást, hogy az unió valóban tesz is valamit azért, hogy értékközösségnek lehessen tekinteni – ahogy azt állítja magáról. Ehhez a támogatások megvonásának húsba vágó eszközét kellene alkalmazni, ami az európai jog szerint a 7. cikk ismertetett eljárásán kívül is lehetséges.

Erre vonatkozó javaslatok évek óta elhangzanak, főleg nyugat-európai kormányok részéről, amit ez év februárjában az Európai Bizottság is magáévá tett a 2020 utáni többéves uniós költségvetés tervezése során, mondván, hogy a jövőben az Európai Unió szerződése 2. cikkében foglalt jogállami követelmények teljesítését is feltételül kell szabni a költségvetési támogatások odaítélésénél. A két leginkább veszélyeztetett kormány – a magyar és a lengyel – úgy véli, hogy ez nem valósítható meg az uniós szerződés – egyhangúságot követelő – módosítása nélkül. Valójában az uniós támogatásoknak az Európai Parlament és a Tanács által 2013-ban elfogadott közös szabályai azt követelik meg a kedvezményezettektől, hogy a támogatásokat az európai jog szabályainak betartásával kezeljék. Ezek közé a szabályok közé tartozik az uniós értékekről szóló 2. cikk is. Képzeljük el, hogy egy tagállamban nem biztosított a bíróságok függetlensége, ahogyan azt a két 7. cikkely szerinti kezdeményezés állítja Magyarországról és Lengyelországról. Hogyan lehetséges ilyen körülmények között a támogatások felhasználása során felmerülő jogviták pártatlan eldöntése az adott ország bíróságai előtt?

A támogatások megvonásával kapcsolatosan a leggyakrabban hangoztatott ellenérv, hogy az valójában nem a kormányt, hanem az ország lakosságát bünteti, és ezzel még inkább elidegenít az uniótól. Ezzel szemben van az az álláspont, hogy a támogatásmegvonás éppenséggel arra ösztönözheti még a kormányt egyébként támogató választókat is, hogy azok ellen forduljanak a következő választáson, akik miatt kénytelenek voltak elszenvedni a szankciók hátrányos következményeit. Ezt az érvelést látszik alátámasztani az a felmérés is, amit a Pulzus végzett közvetlenül a Sargentini-jelentésről szóló szavazást követően. Eszerint a megkérdezettek 56 százaléka igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy tisztességes volt-e a jelentés, és csak 24 százalék volt a nemleges válaszok aránya. 53 százalék szerint a negatív szavazati eredmény kizárólag a magyar kormány elítélését jelenti, és csak 12 százalék azonosult az orbáni mantrával, mely szerint az egész ország került a vádlottak padjára, míg 16 százalék úgy vélte, mind a kormányra, mind az országra nézve elítélő a döntés. Talán van remény.

Utóirat

A Sargentini-jelentés melléklete, amely felsorolja azokat a szervezeteket, amelyektől az előadó észrevételeket kapott, tartalmazza munkahelyem, a firenzei székhelyű Európai Egyetem Intézet nevét is, ahol márciusban konferenciát szerveztem az EU-n belüli támogatásmegvonások lehetőségeiről. A világ minden tájáról meghívott vendégek között volt Judith Sargentini is, akivel volt módom beszélgetni a magyar helyzetről is. Meggyőződtem róla, milyen felelősségteljesen, a magyar polgárok jogainak védelmét szem előtt tartva dolgozik a jelentésen. Minden magyar állampolgár köszönettel tartozik neki.

ITT OLVASHATÓ