Szerző: KÁPLÁR KATA
2018.09.15.
(Figyelem, a cikk kizárólag tudományosan nem bizonyított állításokat tartalmaz!)
A kultúrsokk az olyan, mint az izomláz. Tudjuk, mi okozza: az izomlázhoz hasonlóan a kultúrsokk is akkor alakul ki, ha valami olyasmit csinálunk, amit előtte még sosem, vagy már nagyon régen nem. Másik országba, másik földrészre, másik kultúrába utazunk. Ilyenkor nem a combhajlító izmok vagy a bicepsz dolgozik a szokásosnál többet, hanem agyunk bizonyos részei. Ez alapvetően jóleső elfoglaltság, eleinte kifejezetten frissítő érzés megmozgatni a berozsdált sejteket. Ebben a szakaszban csodálkozunk rá a furcsa írásjelekre a plakátokon, a rossz oldalról érkező piros buszokra, az ismeretlen péksüteményekre és koktélokra, sóhajtozva nézzük a tengert, a hegyeket, a várost, a pusztaságot.
Azután, akár a váratlanul sokat dolgoztatott izmok, a fejünk is zsongani kezd. Ahogy a falmászás is csak egy darabig jó móka, és utána szeretnénk egy kellemes masszázzsal enyhíteni izmaink sajgását, úgy a szokatlan környezet is könnyen kimerítővé válhat. A sok újdonság egyszercsak idegesíteni kezd, és szeretnénk, ha minden úgy működne, ahogy megszoktuk, hogy kicsit megpihenhessünk
A kultúrsokk az nemcsak az, hogy örökké nyár van, hogy a rossz oldalon vezetnek, hogy nincs vezetékes víz, és áram se mindig. A kultúrsokk az is, hogy senki nem mondja meg, melyik ajtón kell a buszra felszállni, kell-e neki integetni, lehet-e bankjeggyel fizetni, vagy mindig kell egy fél kiló csörgős aprót magadnál tartani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.