Szerző: Határátkelő / Péter
2018.09.13.
Az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés a külföldi munkavállalás kapcsán a nyelvtudás, pontosabban annak hiánya. Nem csoda, hiszen a magyarok sajnos mindenféle, a nyelvtudást összegző listákon nagyon rossz helyeken állnak.
Amire persze lehet azt mondani, hogy a magyar különleges nyelv, mennyivel könnyebb egy nagyobb családba tartozó nyelvtudással másikat megtanulni, de aki látott már Budapest belvárosának kellős közepén nagy boltban pénztárost az angolhoz foltokban hasonlító nyelven kommunikálni távol-keleti turistákkal, az pontosan tudja, hogy a tagadás csak önámítás.
Az Eurostat tavalyi adatai szerint például az egész Európai Unióban a magyarok közül beszélnek a legkevesebben idegen nyelvet, a felnőtt lakosságnak mindössze 37 százaléka beszél legalább egy idegen nyelvet, míg az uniós átlag 66 százalék.
Miközben még a harmadik legrosszabbnak számító Spanyolországban is 50 százalék felett van az idegen nyelvet beszélők száma, addig Magyarországon és Bulgáriában is 40 százalék alatt van ez az arány...
Talán emlékeztek még rá, nem is olyan nagyon régen volt egy poszt, melyben egy Bécsben élő magyar HR-es, Marton Krisztina beszélt az őt kérdező Krisztinek a tapasztalatairól. A szakember szerint az angol jelenthet mankót például Ausztriában, de ez csak egy bizonyos szintig működik.
„Rengeteg kis-, közép- és multinacionális vállalat van Ausztriában, ahol a munkakörnyezet angol, de az a tapasztalat, hogy egy idő után itt is elérünk egy üvegplafont, ami után nem tud az illető továbblépni, kimozdulni egy pozícióból - mondta.
Szerinte aki elkezdi a nyelvet tanulni és szeretne dolgozni, annak az állásinterjún érdemes elmondani azt, hogy „igen, nem tudok olyan jól, tanulok folyamatosan, itt és itt tartok, és a munkámban ennyit tudok hasznosítani belőle”, magyarul muszáj azt éreztetni, hogy fejlődni akarunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.