Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2018.09.16.
Ha elhisszük, hogy csak és kizárólag biológiai feladatunk van, lehetünk akárhányan, teli lehet velünk a Kárpát-medence, akkor is elvesztünk.
Örök élményem marad, amikor, vagy húsz éve egy híres televíziós személyiség egy neves, hatvan körüli színésznőt faggatott élő talk show-ban. (A történet szempontjából lényegtelen, kikről van szó.) Jó hangulatú este volt, egészen az ötvenedik percig, mikor is a showman a színésznőnek szegezte a kérdést:
És mondd, a karriered miatt nem vállaltál gyereket?
Majd mosolyogva, kissé előredőlve várta a választ. A közönségnek eleinte nem is esett le, hogy baj van, valahogy abban nőttünk fel, hogy egy ilyen kérdés elhangozhat.
A színésznő előbb elsápadt, majd elsírta magát. Hogy neki erre ráment a házassága. Hogy évekig próbálkoztak. Hogy többször elvetélt. Borzalmas pillanatok voltak, nem segített, hogy a műsorvezető sűrűn kérte az elnézéseket.
Még hogy karrierszempontok, nézett fel könnyes szemmel színésznő, te jó ég. Vége volt az estének.
Persze utólag azt mondom, nem is kellett volna meghallani a kérdést. Vagy ki kellett volna kérnie magának. Vagy visszakérdezni. Vagy mit tudom én. Még ma sem tudom, pontosan mi a helyes reakció.
Pedig meg kellene tanulnunk reagálni, és nem csak úgy, hogy hangosan kiabáljuk, hogy ‘ne nyúljanak bele a méhünkbe a politikusok’, mert ezt már meg se hallják.Azt hittem, rosszul leszek, amikor megláttam Hoppál kis tablóját, a nagy keresztény lélek szégyenfalát. Ahol ki vannak ‘plakátolva’, közszemlére téve és pellengérre állítva a gusztustalan, önző gyermektelen emberek.Könyveljem el haladó lépésként, hogy már nem csak nők kerültek fel az elrettentő tablóra? Hogy eljött az idő, s a magjukat nem hullajtó, nem kellőképp szaporodó férfiak is belekerültek az üldözendők halmazába?
Majd mosolyogva, kissé előredőlve várta a választ. A közönségnek eleinte nem is esett le, hogy baj van, valahogy abban nőttünk fel, hogy egy ilyen kérdés elhangozhat.
A színésznő előbb elsápadt, majd elsírta magát. Hogy neki erre ráment a házassága. Hogy évekig próbálkoztak. Hogy többször elvetélt. Borzalmas pillanatok voltak, nem segített, hogy a műsorvezető sűrűn kérte az elnézéseket.
Még hogy karrierszempontok, nézett fel könnyes szemmel színésznő, te jó ég. Vége volt az estének.
Persze utólag azt mondom, nem is kellett volna meghallani a kérdést. Vagy ki kellett volna kérnie magának. Vagy visszakérdezni. Vagy mit tudom én. Még ma sem tudom, pontosan mi a helyes reakció.
Pedig meg kellene tanulnunk reagálni, és nem csak úgy, hogy hangosan kiabáljuk, hogy ‘ne nyúljanak bele a méhünkbe a politikusok’, mert ezt már meg se hallják.Azt hittem, rosszul leszek, amikor megláttam Hoppál kis tablóját, a nagy keresztény lélek szégyenfalát. Ahol ki vannak ‘plakátolva’, közszemlére téve és pellengérre állítva a gusztustalan, önző gyermektelen emberek.Könyveljem el haladó lépésként, hogy már nem csak nők kerültek fel az elrettentő tablóra? Hogy eljött az idő, s a magjukat nem hullajtó, nem kellőképp szaporodó férfiak is belekerültek az üldözendők halmazába?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.