Szerző: Ténygyár
2018.09.06.
- Politikusok képei attribútummal párosítva: például „megbízható”, „jól ismert” vagy „hasonló az értékrendje az enyémhez”
Maria Pocovi a kamera felé fordítja a laptopot, amelynek be van kapcsolva a webkamerája. A kamerával szemben ülő arca visszabámul a képernyőről, fehér rácsvonalakkal van felosztva, megrajzolandó az arckifejezés kontúrjait. A mellette lévő ablakban a hat „alapvető érzés” alakulása követhető: a boldogságé, a meglepetésé, az undoré, a félelemé, a haragé és a szomorúságé. Minden alkalommal, amikor megváltozik a kamerával szemben ülő arckifejezése, az egyes érzelmekhez tartozó mutató ingadozni kezd, mintha az érzések hangjegyek lennének. Néhány másodperc múlva egy vastagon, zöld betűkből szedett szó villan fel az ablakban: AGGODALOM.
Csendes politikai forradalom
A látogatókat barátságos mosollyal fogadó Maria Pocovi, az Emotion Research Lab megalapítója Valenciában, Spanyolországban, egy globális vállalkozás, az Emotion Research Lab spanyolországi alapítója. Amikor a Szilícium-völgyben járt, még csak irodát sem bérelt – csak egy asztalra volt szüksége egy coworking-szolgáltató helyen. De a technológia, amit bemutatott, egy csendes politikai forradalom élvonalát képviseli. A világ minden táján az aktuális kampányokhoz az Emotion Research Labet és hasonló idegtudományi marketingszakembereket bíznak meg a szavazók kimondatlan érzéseinek feltérképezésével.
Idén tavasszal az egész világ felzúdult, amikor az amerikai Facebook-felhasználók rájöttek, hogy a közösségi hálózaton megosztott információikat – köztük kedveléseiket, érdeklődésüket és politikai preferenciáikat – kibányászta a szavazókat megcélzó Cambridge Analytica. Bár nem világos, mennyire volt hatékony az adatbányászat, a cég algoritmusai vélhetően hozzásegítették Donald Trumpot a győzelemhez.
A facebookos kampányüzenetek iránti befogadófogadóképességet „neuropolitikai” tanácsadók elemezték, azt állítva, hogy a spontán válaszok megfigyelésével képesek „lecsapolni” a szavazók érzéseit: egy kulcsfontosságú agyi régió elektromos impulzusa, egy, a másodperc tört részéig tartó grimasz vagy egy pillanatnyi habozás alapján egy kérdés megválaszolása előtt. A szakértők arra törekszenek, hogy a szavazók szándékát megkülönböztessék azoktól a jelektől, amelyekről nem lehet tudni, hogyan képződnek. A választáson induló jelölt tanácsadói megpróbálhatják felhasználni ezeket a biológiai adatokat a szavazati döntések befolyásolására.
Még ha nem is fogják elismerni, hogy az amerikai kampányokban felhasználják a neuromarketinget, „érdekelni fogja őket, mert a politika véres sport” – állítja Dan Hill, az arckifejezés-dekódolás amerikai szakértője, aki a 2012-es választási kampányban Enrique Peña Nieto mexikói elnök tanácsadójaként tevékenykedett. Hasonlóan vélekedik Fred Davis, republikánus stratéga is – akinek ügyfelei között volt George W. Bush, John McCain és Elizabeth Dole is –, azt állítva, hogy bár ezeknek a technológiáknak az alkalmazása meglehetősen korlátozott az Egyesült Államokban, a kampányok során használják, ha azt hiszik, hogy az előnyös számukra, mert: „Egy politikus számára nincs fontosabb, mint nyerni”.
Ez a trend a 2018-as félidős választások előtti időszakban most különösen felértékelődik...
Maria Pocovi a kamera felé fordítja a laptopot, amelynek be van kapcsolva a webkamerája. A kamerával szemben ülő arca visszabámul a képernyőről, fehér rácsvonalakkal van felosztva, megrajzolandó az arckifejezés kontúrjait. A mellette lévő ablakban a hat „alapvető érzés” alakulása követhető: a boldogságé, a meglepetésé, az undoré, a félelemé, a haragé és a szomorúságé. Minden alkalommal, amikor megváltozik a kamerával szemben ülő arckifejezése, az egyes érzelmekhez tartozó mutató ingadozni kezd, mintha az érzések hangjegyek lennének. Néhány másodperc múlva egy vastagon, zöld betűkből szedett szó villan fel az ablakban: AGGODALOM.
Csendes politikai forradalom
A látogatókat barátságos mosollyal fogadó Maria Pocovi, az Emotion Research Lab megalapítója Valenciában, Spanyolországban, egy globális vállalkozás, az Emotion Research Lab spanyolországi alapítója. Amikor a Szilícium-völgyben járt, még csak irodát sem bérelt – csak egy asztalra volt szüksége egy coworking-szolgáltató helyen. De a technológia, amit bemutatott, egy csendes politikai forradalom élvonalát képviseli. A világ minden táján az aktuális kampányokhoz az Emotion Research Labet és hasonló idegtudományi marketingszakembereket bíznak meg a szavazók kimondatlan érzéseinek feltérképezésével.
Idén tavasszal az egész világ felzúdult, amikor az amerikai Facebook-felhasználók rájöttek, hogy a közösségi hálózaton megosztott információikat – köztük kedveléseiket, érdeklődésüket és politikai preferenciáikat – kibányászta a szavazókat megcélzó Cambridge Analytica. Bár nem világos, mennyire volt hatékony az adatbányászat, a cég algoritmusai vélhetően hozzásegítették Donald Trumpot a győzelemhez.
A facebookos kampányüzenetek iránti befogadófogadóképességet „neuropolitikai” tanácsadók elemezték, azt állítva, hogy a spontán válaszok megfigyelésével képesek „lecsapolni” a szavazók érzéseit: egy kulcsfontosságú agyi régió elektromos impulzusa, egy, a másodperc tört részéig tartó grimasz vagy egy pillanatnyi habozás alapján egy kérdés megválaszolása előtt. A szakértők arra törekszenek, hogy a szavazók szándékát megkülönböztessék azoktól a jelektől, amelyekről nem lehet tudni, hogyan képződnek. A választáson induló jelölt tanácsadói megpróbálhatják felhasználni ezeket a biológiai adatokat a szavazati döntések befolyásolására.
Még ha nem is fogják elismerni, hogy az amerikai kampányokban felhasználják a neuromarketinget, „érdekelni fogja őket, mert a politika véres sport” – állítja Dan Hill, az arckifejezés-dekódolás amerikai szakértője, aki a 2012-es választási kampányban Enrique Peña Nieto mexikói elnök tanácsadójaként tevékenykedett. Hasonlóan vélekedik Fred Davis, republikánus stratéga is – akinek ügyfelei között volt George W. Bush, John McCain és Elizabeth Dole is –, azt állítva, hogy bár ezeknek a technológiáknak az alkalmazása meglehetősen korlátozott az Egyesült Államokban, a kampányok során használják, ha azt hiszik, hogy az előnyös számukra, mert: „Egy politikus számára nincs fontosabb, mint nyerni”.
Ez a trend a 2018-as félidős választások előtti időszakban most különösen felértékelődik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.