TÉNYLEG RÁTÁMADTAK HAZÁNKRA - DE MEG FOGJUK VÉDENI

HVG ONLINE
Szerző: HONT ANDRÁS
2018.09.14.

Tegnap Hoppál Péter utószijjártó és volt kulturális államtitkár olyan értelmű posztot bírt kitenni, hogy akinek nincs gyermeke, annak számára nem fontos a haza. Fordítsuk ezt meg, és tegyük föl kérdés formájában. Hazának tekinthető-e az az ország, amelyiknek nem fontos a gyermek?

Mielőtt válaszolnánk, nézzük meg, hogy a jelenlegi Magyarországnak, a magyar államnak fontos-e. Ismét csak kérdezzünk. Fontos-e ott a gyermek, ahol a közoktatásra szánt kiadások nem érik el a GDP 3 százalékát? Ahol még mindig a második-harmadik legalacsonyabb a gyermekekkel hivatásszerűen foglalkozók bére az OECD országok közül, és ahol a pedagógusok keresete alig haladja meg a felét a hasonló felsőfokú végzettséget igénylő szakmákban dolgozókénál? Ahol a középiskolás korúakat jobb esetben a szakképzés felé terelik, rosszabb esetben az iskolarendszer elhagyására ösztönzik? Ahol nem titkoltan csupán erőforrást látnak az emberekben, beleértve a majdan megszületőket is, akiknek a legfontosabb feladatuk lenne, hogy számosságukkal billentsék helyre az elcseszett nyugdíjrendszert? Ahol az életidegen oktatási elképzelések erőltetésének köszönhetően az iskolások tudásszintje mérhetően, drámai mértékben zuhant? Ahol annyira nem bíznak a gyermekek személyiségében, képességeiben, érdeklődésében, hogy a tananyagot ideológiai átnevelés eszközének tekintik? Ahol a felsőoktatásra fordított összegeket kurzusegyetemek felé terelik, már fiatalkorban elhintve azt a gondolatot, hogy az érvényesülés útja a lojalitás? Ahol a prevenciós programok fenntartása és kiterjesztése helyett a büntetőjog esztelen szigorításával akarnak társadalmi kríziseket megoldani, ahol a büntethetőség korhatárának leszállításával, a fiatalokra különösen jellemző normaszegések büntetési tételének folyamatos emelésével kriminalizálják az ifjúsági problémákat? Ahol permanens gyerekorvos-hiány van, ahol a házi gyermekorvosok harmada 65 éven felüli, mert kötelességtudatból nem megy nyugdíjba, mert nincs utánpótlás? Fontos-e ott a gyermek, ahol az egész rendszer azt üzeni, hogy az a meghatározó tényező, hogy hová születtél? És fontos-e ott a gyermekek jövője, ahol egy kinyíló világban a bezárkózást hirdetik, ahol kombattáns külpolitikával egyre több ellenséget sikerül szerezni, egyre nagyobb bizalmatlanságot kelteni, szűkítve ezzel a jövő generációk lehetőségeit?

Nos, Magyarországnak nem, nem fontos valójában a gyermek, de attól ez még a haza. Rossz haza.

És akkor most meredek mozdulattal kanyarodjunk vissza a propagandához. Az egybites agitáció minden fórumon azt a jól ismert nótát harsogja, hogy támadják Magyarországot, Orbán Viktor pedig elment Brüssz Strasbourgba honunkat, annak becsületét megvédeni. Ezzel a kijelentéssel nem lehet mit kezdeni. Tagadni lehet vagy sunnyogni. Mindegyik az állítást erősíti. Külföldiek csúnyákat mondtak az országgal kapcsolatos dolgokról, és aki helyre teszi őket, az a hazát védi. Ez a kép ott él kettő-kettő és fél millió ember fejében. Nem lehet onnan kivenni, de így még a terjedését sem megakadályozni. Át lehet viszont pozicionálni.

Kampányguruk és reklámstratégák sok évtizedes tapasztalata, hogy fölösleges a tudatokban makacsul ülő nézeteket cáfolni, de nem lehetetlen új kontextusba helyezni őket. Konkrétan: úgy gondoljátok, hogy a hazát véditek? Rendben. De mivel, kikkel szemben véditek?

...

ITT OLVASHATÓ