- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.09.25.
Képzeld, elzavartuk a Gyulát! Biztos emlékszel még rá, nemrégiben beszéltem róla. Ő volt a polgármester a faluban. Minden évben másikat választunk, nehogy a túl hosszú jólét bűnbe vigyen valakit és azt gondolja, neki mindent szabad, ő a főnök. Na, Gyulának nem is kellett túl hosszú idő, meghülyült ez annál hamarabb. Mondom, hogy volt.
Ugye mióta kiléptünk belőled az úgy van, hogy nem neked fizetünk adót hogy ellopják a haverjaid, vagy stadiont építsetek belőle, hanem magunknak fizetünk ide a közös kasszába. Abból újítjuk fel az utakat, fizetjük a falu rezsijét, fenntartjuk az óvodát, az iskolát, támogatjuk az öregeket, akiknek nincs nyugdíja. Márpedig senkinek nincs, mióta kiléptünk a közös-belőled, de az a párezer forint amit ezek a szerencsétlenek kaptak volna, amúgy se elég hidegvízre se. Tudod, a legtöbbjük olyan asszony, akik otthon dolgoztak, gyereket szültek, beteget gondoztak, ellátták a háztartást, megtermelték a kertben a betevőt, keveset dolgoztak munkahelyen, azt se fizették meg. Úgyhogy nyugdíjuk is alig, pedig világ életükben gürcöltek, mint a rossz ló. Na, őróluk mi gondoskodunk. Kapnak napi háromszor meleg ételt ha nem tudnak főzni, feltöltjük a kamrát nekik, gondozzuk közösen a kis kertecskéjüket – tudod, aki hozzászokott, hogy a petrezselyem nem zacskóban terem, hanem a kertben, az nehezen szokik le róla -, amelyik akar az dolgozhat is amit bír, akár a konyhán – meg kell ám hámozni azt a sok krumplit, zöldséget minden nap -, vagy mehetnek valamelyik pletykakörbe hímezni, kötni, lekvárt befőzni. Nem vezet az jóra, ha feleslegesnek érzik magukat, amit meg összebarkácsolnak, azt jó pénzért el tudjuk adni. Nade elkanyarodtam a Gyulától.
Szóval az adót a közösbe fizetjük, a közös meg egy ősrégi nagy páncélszekrény. Azt a mindenkori polgármester őrzi, ő osztja be a pénzt. A Gyula csinálta is rendesen a dolgot. Pár hónapig. Akkor elkezdődtek a bajok. Először az volt, hogy a gyerekek meg az öregek kezdtek panaszkodni, hogy egyik nap paprikás krumpli az ebéd, másik nap meg krumplis tészta, vagy grízes tészta. Aztán a paprikás krumpliból már a kolbász is eltünedezett, végül se hús, se gyümölcs, se zöldség, se tej, se semmi, márpedig ugye az öregeknek meg a gyerekeknek kell az, hogy egészségesek legyenek. Inkább erre költsön az ember, mint gyógyszerekre, hát nem? Mikor már mindenki panaszkodott, megkérdeztük a főzőasszonyokat, mi a jó fájdalom van ezzel. Azok azt mondták, hogy nem kapnak semmi mást a konyhára mint krumplit, hagymát meg tésztát. Abból meg ők nem tudnak se lecsót, se rántotthúst csinálni, ha megfeszülnek se. Na, a falugyűlésen elővettük a Gyulát, hogy mi ez a krumplimánia nála. Azt mondta, olvasta egy könyvben hogy böjtölni kell időnként hogy a szervezet megtisztuljon, az a hosszú, egészséges élet titka. Ő csak vigyáz az öregek meg a gyerekek egészségére, csupa törődésből. Morgolódtak ugyan páran, de a Gyula elmagyarázta, hogy erre szükség van, hogy ne legyen senki isiászos meg cukorbeteg, de hamarosan vége a kúrának. Úgy ahogy megnyugodtunk, mert mi nem értünk hozzá és jó az, ha vigyáznak az egészségünkre.
De amikor már harmadik hónapja tartott a böjt és a gyerekek kezdtek megdagadni, az öregek meg sorra ágynak estek, kezdett háborogni a nép. Közben még az is borzolta a kedélyeket, hogy a Gyulához jött egy nagy kamion és új bútorokat pakoltak le, meg egy akkora lapostévét, hogy ki kellett bontani a veranda falát, hogy be lehessen vinni a házba, mert az ajtón sehogy nem fért be. Meg is kérdeztük, mi ez a jólét, de megnyugtatott mindenkit a Gyula, hogy ezek nem az ő cuccai, hanem egy barátja kérte meg, hogy tárolná el egy időre, mert őnála most nem fér el a sok holmi, éppen építkezik. Hittük is nem is, de nem mentünk jobban utána a dolognak, mert ki sem látszottunk a betakarításból nyár derekán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.