Szerző: BIHARI TAMÁS
2018.09.03.
- Az MTA utánpótlását jelentő fiatal kutatók hogyan vélekednek a kormányzat központosító terveiről, a kilátásba helyezett forráselvonásról?
- Hadd kezdjem azzal, hogy a privát véleményemet tudom erről elmondani, semmilyen intézmény nevében nem nyilatkozhatok. Szerintem a kérdés kapcsán a legfontosabb szempont, hogy a világ számára releváns tudást kizárólag nemzeti keretek között nem lehet létrehozni, a kutatók természetes módon jönnek-mennek országok és földrészek között. A jelek szerint a magyar politikacsinálók nem számolnak azzal, hogy a tudományt is a maga módján egy globális verseny jellemzi. Ebbe a globális folyamatba úgy lehet a legjobban bekapcsolódni, ha a politika abban segít, hogy az emberek minél könnyebben mozogjanak, minél több helyre eljussanak, és a megszerzett tapasztalataikat és tudásukat itthon is hasznosítsák. Most úgy látszik, mintha a kormány falakat igyekezne húzni a tudomány területén is (mint ahogy más területeken teszi), de így csak erővel fogja tudni megakadályozni, hogy a legjobb koponyák elmenjenek. Ez a bezárkózó magatartás szerintem erősíti a fiatal kutatókban, hogy külföldön próbáljanak szerencsét, és nehezíti, hogy aztán hazajöjjenek és visszahozzák tudásukat.
- Milyen eredményeket hozhat a kormány és az Akadémia vezetőinek tárgyalása?
- Egyelőre nem számolok direkt cenzúrával, de arra szélsőséges körülmények között sor kerülhet. Most inkább a bizonytalanságot fogja tartósítani ez a magatartás, és ez önmagában képes jelentős károkat okozni, például, hogy emberek nem tudnak hosszú távon tervezni sem saját egzisztenciájuk kapcsán, sem pedig a tudományos projektjeik kapcsán. Olyan területeken, ahol egy-egy komolyabb projekt kifutása 10-15 évbe is telhet ez a bizonytalan légkör gyakorlatilag ellehetetleníti a működést. Az egzisztenciális bizonytalanságok pedig részben öncenzúrára késztethetik a kutatókat. Ahelyett, hogy erősítenék a kooperációt vagy egy nyugodt környezetet hoznának létre, a hatalom inkább kiélezi a belső konfliktusokat, és a tudomány területén működő csoportokat, intézményeket is könnyen egymásnak ugrasztja. Ez rendkívül káros, mert a tudáscsinálás egyik alapfeltétele az együttműködés, együttgondolkodás és a bizalom. Szerintem az egyik legrosszabb forgatókönyv egy belső bomlási folyamat lenne, aminek végeredménye, hogy csak a politika által kitartott figurák és intézmények fognak megrendelésre dolgozni. Ez a tudomány halálát jelentené, viszont beleillik az aktuális kurzus hatalmi törekvéseibe.
- Milyen mechanizmusra gondol?
- A kormányzati propaganda retorikai kirohanásai ellenére, ez a modell nem megy a nemzetközi tőkével szemben, hanem újra kiegyezik azzal. A magyar munkaerőt például bagóért kiárulja a német iparnak. A munkafeltételeket pedig teljesen a nemzetközi tőke határozza meg, abba nem csak a munkavállalóknak nincs beleszólása, de még a kormány is elengedte, hogy védje a magyar társadalom többségének érdekeit. Ráadásul roppant konjunktúra érzékeny iparágak települnek hazánkba, mint például az autóipar. Kormányzati emberek is foglalkoznak azzal, hogyan lehetne a nagyon erős egyoldalú függőségeken lazítani. Én úgy látom, hogy a tudomány ellehetetlenítése itt vissza fog ütni, mert például az én munkahelyemen mi is azon gondolkodunk, hogy mik a kelet-európai félperifériás függő fejlődés történelmi mozgatórugói. Sajnos az egyik felismerés éppen az, hogy ez a kormány is ezeket a történelmi mozgatórugókat mozgatja, ezáltal pedig újratermeli saját függő fejlődését.
- Mi lenne a válasz?
- Két dolgot emelnék ki. Egyfelől a hazai tudást muszáj jobban megerősíteni, és nem csak az alkalmazott mérnöki készségekre gondolok, hanem éppen arra a kritikai társadalomtudományra is, ami képes reflektálni és értelmes vitát lefolytatni a mostani gazdasági modellről. Másfelől szükség volna a munkavállalói érdekek figyelembe vételére. Magyarországon olyan rosszak lettek a munkakörülmények, hogy nem véletlenül alakult ki munkaerőhiány, ami egyébként még ennek a modellnek a működését is nehezíti. A jó minőségű szakemberképzés mellett tehát fontos lenne a kékgalléros munkavállalók életkörülményeit, bérezését, egészségügyi állapotát javítani, abba invesztálni. Ezek együttes fejlődésével lenne esély lazítani a rendkívül előnytelen és veszélyes gazdasági függőségen, aminek kockázatai most éppen kevésbé látszanak, mert még picit tart a bőség korszaka, de amikor beköszönt a hét szűk esztendő, akkor ennek a modellnek az alapjai nagyon meg fognak remegni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.