Szerző: HELTAI ANDRÁS
2018.09.30.
A párizsi békeszerződésekben született Csehszlovákiához három és fél millió, addig a Monarchiában élő német ajkú lakos került. Őket éppoly kevéssé kérdezték meg erről, mint az elcsatolt magyar területek lakosságát. A térség egyébként egyetlen demokratikus országában nekik is voltak ugyan bizonyos korlátozott jogaik, de azért hasonlóan másodrendű állampolgárok voltak, ahogy a felvidéki magyarság is. Nem volt így meglepő, hogy Konrad Henlein 1933-ban alapított, Hitlert és parancsait híven követő Szudétanémet Pártja egyre népszerűbb lett.
Röviddel Ausztria 1938 márciusi bekebelezése, az Anschluss után a Führer Berlinben közölte Henleinnel, hogy Csehszlovákiát szemelte ki következő áldozatának. Miután a szudétanémet vezető hazatért, azonnal a teljes autonómiát kezdte követelni a német kisebbségnek. A prágai kormány ezt megtagadta, de szélesebb jogokat ígért, miközben Edvard Benes államelnök titokban felajánlotta Berlinnek, hogy átenged hatezer négyzetkilométer területet, ha a németek ennek fejében befogadnak másfél-kétmillió németet. Hitler nem is válaszolt, majd arról szónokolt, hogy üldözik a Csehszlovákia határai mögé kényszerített németeket, kötelessége megvédeni őket, ezért a területeknek a Német Birodalomhoz kell kerülniük. Nyomatékul augusztusban 750 ezer katonát küldött a cseh határra, „gyakorlatra”.
Hitler és Henleinék Szudéta-vidéki lázítási akciója annak próbája is volt, milyen ellenállásra számíthatnak a britek és a franciák részéről. Mint kiderült, semmilyenre, holott Franciaországnak kölcsönös segélynyújtási szerződése volt Csehszlovákiával, és nem volt kétséges, hogy háború esetén abba Nagy-Britanniának is be kell kapcsolódnia. Neville Chamberlain, a konzervatív brit kormányfő azonban jogosnak tekintette a szudétanémetek igényeit, és úgy vélte, ha enged Hitlernek, elkerülhető a háború, amihez egyébként sem a briteknek, sem a franciáknak nem volt semmi kedvük.
A brit felhívásnak, hogy engedjenek a németeknek, Benes ellenállt, és májusban részleges mozgósítást rendelt el. A csehszlovák hadsereg korszerű volt, és jól felszerelt, s kiterjedt erődítésrendszere volt a német határokon.
Egyidejűleg a Führer a tábornokai elé terjesztette a Zöld tervet. A titkos parancs szerint Csehszlovákia ellen október 1-jéig kellett megindítani a támadást. Német katonai vezetők mindenesetre akkor másképp látták az erőviszonyokat. Ludwig Beck vezérkari főnök ismételten sürgette a Führert, halassza el a háborút, mert most elveszítenék. Wilhelm Canaris tengernagy más tábornokokkal együtt azt tervezte, hogy letartóztatják Hitlert, ha elindítja a háborút. Titkos megbízottaik tájékoztatták is erről Chamberlaint, kérve, hogy figyelmeztessék nyomatékosan Hitlert, hogy nyugati szövetségesei megvédik Csehszlovákiát.
A britek figyelmen kívül hagyták az üzenetet. Még a lengyelek is közölték, hogy tétlenek maradnak. Egyedül Sztálin ajánlotta fel katonai támogatását, erre azonban Benes nem tartott igényt. Mellesleg a Vörös Hadsereg csapatait amúgy sem engedték volna át Lengyelországon vagy Magyarországon. A dráma végső szakaszában Chamberlain tragikomikus látogatásokat tett német földön. Először Hitlertől azt hallotta, ha elismerik a szudétanémetek önrendelkezési jogát, kész a viszály békés rendezésére. Ezután abban maradt a franciákkal, hogy ha Csehszlovákia hajlandó átadni Németországnak minden területet, ahol 50 százalékon felüli a németek aránya, akkor Párizs és London garantálja az ország függetlenségét. Nyomásukra Prága ezt a megoldást végül elfogadta.
„Célom az európai béke” – jelentette ki Chamberlain, amikor szeptember 22-én ismét Hitlerhez repült. Virágcsokrok, ünneplés fogadta. Majd elképedt, amikor házigazdája közölte vele, hogy ez már nem elég. Csehszlovákiát, ahol immár ölik a németeket, fel kell osztani a birodalom, valamint Lengyelország és Magyarország között. Aztán Hitler estére visszakozott, mondván, megelégszik a Szudéta-vidékkel, ha október 1-jéig elviszik onnan a cseh lakosságot.
Miután Hitler újabb kirohanásokat intézett Csehszlovákia ellen, a franciák és, vonakodva bár, de a britek is végül kijelentették, hogy német támadás esetén Prága mellé állnak. Órákkal a német ultimátum lejárta és a támadás megindítása előtt azonban London Benito Mussolini olasz vezetőhöz fordult, hogy ő kérjen haladékot és újabb tárgyalási lehetőségeket. Hitler ebbe belement, és másnap német, olasz, brit és francia részvétellel kezdődtek tárgyalások Münchenben, ahová a csehszlovák kormány képviselőit nem hívták meg. Szeptember 30. hajnalára megszületett a hírhedt megállapodás, a gyáva megalkuvás megállapodása. Szállóigévé vált a „müncheni szellem”. A németek október 1-jétől bevonulhattak a teljes Szudéta-vidékre, és megnyílt az út Csehszlovákia felszámolásához...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.