ÉRTÉKMENTES ÖVEZET

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2018.08.31.

2013-ban az Orbán-kormány olyan törvényt vert keresztül az úgynevezett zsebszerződések ügyében, amely azonnali hatállyal és kompenzáció nélkül felbontani rendelte a korábban megkötött földhaszonbérleti szerződéseket. Az Európai Bíróság ezt kifogásoló év eleji döntése egy rövid megszakításokkal évtizedes kormányzati szájalásnak vetett véget: az uniós joggal ellentétesnek és aránytalanul súlyosnak ítélte az idevágó magyar jogszabályt. Miként kommentálta Orbán ezt az ítéletet? „Az Európai Bíróság döntése azt jelenti, hogy Brüsszel a külföldi földspekulánsok oldalára állt.” Ez természetesen nem válasz.

Amikor az unió a menekültügyben olyan határozatot fogadott el, hogy a tagállamok a közös teherviselés alapján kötelesek befogadni meghatározott számú menekültet, a magyar kabinet álláspontja az volt, hogy az unió a menekültek oldalára állt – később: Soros György oldalára –, és ezen a gondolati íven keresztül eljutott egészen odáig, hogy az unió vezető tisztségviselői feladják az európai keresztény kultúra értékeinek védelmét. És egyéb ügyekben is (lásd bírák kötelező nyugdíjaztatása, CEU-törvény, a civilek elleni kormányzati fellépés vagy a sajtószabadság korlátozása), amelyekben az unió bármelyik szervezete érvényt kíván szerezni a közös értékeket megjelenítő jogszabályoknak, a magyar kormány rutinszerűen rángat elő általa korábban már megbélyegzett társadalmi csoportokat, és kijelenti, hogy Brüsszel melléjük állt. Ez igaz a pálinkatörvénytől a piás biciklistákon keresztül az egyetemi autonómiáig. Más oldalról viszont nincs használható törvény az összeférhetetlenségről, a képviselői vagyongyarapodási és vagyonbevallási szabályok pedig legföljebb arra jók, hogy ha eljön az ideje, az állampolgár képébe nyomhatják, melyik képviselő mennyire szegény. (Orbán úgyszólván nincstelen.)

Közben természetesen minden megtehető. Miniszterelnök-helyettesi szarvasvadászat csak úgy, vagyoni értékfelmutatás nélkül, az állami pénzekből hasadásig tömött oligarcharéteg önfeledten jachtozik, bevallott jövedelmével messze nem arányos ingatlanokat vásárol. Ezek a taszító ügyek azonban el sem érik a szociális érzékenységéről sokat beszélő kormányfő ingerküszöbét: ezeket magánügynek tekinti, és mindenkit arra int, tartsa tiszteletben a privátszférát. Hogy aztán hol húzódik a privátszféra határa, azt nehéz megmondani egy olyan országban, ahol a legtöbb vagyongyarapodás alapja állami vagy uniós eredetű, utóbbi elosztásának hazai gyakorlata már az európai unió bűnüldöző szervei szerint is sokkal több, mint gyanús. Az OLAF nevű, uniós csalás elleni tényfeltáró szervezet gyanúja, hogy szervezett bűnözés folyik, ennek egyik érintettje a kormányfő veje, de kormányzati körök szerint ennek jelentősége nincsen, mondván, az OLAF az unió ökle, amelynek semmi egyéb szándéka, mint hogy be akar avatkozni a magyar belpolitikába.

Ez a kormányzati kommunikáció amúgy nemigen tér el attól a kultúrától, amelyik ma az országban általánosnak mondható, és ami lassan évtizede folyik. Előbb-utóbb minden érdemi kérdés beletorkollik a kormányközeli politológusi kör szimpla okoskodásába, hogy csakis az a lényeg, mi hoz a kormánynak szavazatot...

ITT OLVASHATÓ