Szerző: Határátkelő
2018.09.16.
Földutas falu, mezítlábas, de gyönyörű sziget, a reggel 6 óra a nulla (mert sötétben nincs mit számolni, ugye) – egyszóval Zanzibár egy elhagyatott részén kezdjük vasárnapi kalandozásunkat, ahonnan aztán egy hatalmas kulturális ugrással máris Kanadában leszünk, ahol kiderül, hogy a BBQ voltaképpen egy vallás, végül kiderül, miért nem jó ötlet dühből külföldre költözni.
A Vaku villan blog szerzője és párja jó két hete élnek Zanzibárban és első tapasztalataik kifejezetten érdekesek.
„Milyen itt? Nos, egészen más, mint bárhol eddig. Ez persze várható volt, ugyanis egyrészt ugye mindenhol mindig más, másrészt tökre Afrikában vagyunk egy kis mezítlábas szigeten.
A falu, amiben élünk, földutas. Viszonylag kevés az aszfaltút egyébkéntis. Tökjó hotelekhez is egyszer csak le kell térni a főútról, és zötykölődni egy negyedórát a vadonban. Ez a déli rész még csak most fejlődik fel, eddig a sziget északi felére összpontosult a turizmus. Úgyhogy pole-pole (mondják mindenre: nyugi-nyugi) majd kiépül.
Amúgy a sziget maga egy gyönyörűséges atoll, mint a maldívok pl, szóval lapos, homokos, korallos. A házakat is korraltörmelékből (meg a jóistense érti miből) tákolgatják. Az utcácskák itt nálunk kacifántosak, összevissza épülnek, omlanak, megszűnnek házikók, zegzugos, koszos.
Nincs szemétgazdálkodás. Mindent kihordanak valahova (nem messze a háztól) és időnként elégetik. A klasszikus helyzet: régen nem volt semmi, amit ne lehetett volna így megszüntetni. Mióta mi, fehér felvilágosult népek elhoztuk nekik a civilizációt, és a kokakólát, azóta köhöghetnek szegények a műanyagfüstben…
A gyerekek (és általában mindenki) reggeltől estig kint van a placcon, rengeteg sok gyerek, 2-3 éves kortól együtt lógnak, jönnek-mennek, autógumikat kergetnek, dobálnak, rúgnak, felmásznak, leesnek, fehéreket látva cukorkát (néha dollárt) kuncsorognak.
Estére mindenki hazamegy szépen, vigyáznak egymásra. Az este itt jó korán eljön. Napkelte, naplemente 6.30-kor. Az időt szuahéliül úgy számolják, hogy a reggel 6 óra a nulla, mert hát a sötét estével minek számolni? 7-kor van 1 óra, délben 6, és 12-kor (azaz este 6-kor) vége a napnak, lehet húzni vacsizni és aludni.
Nem tudom, hogy mit esznek, de az biztos, hogy óriási a szegénység, viszont kaja az szerintem van bőven. Egyrészt nő a gyümölcs, mint a dudva, másrészt mindenhol ezer csirke, kecske és zebu szaladgál (ez egy ilyen afrikai tehénszerűség, van egy nagy púp a hátán), meg hát ugye körbe a szép sekély óceán, bőven tele hallal. Mindenki halász így vagy úgy. A helyiek tipikus afrikai alkatok, mindenki úgy néz ki, mint egy élsportoló atléta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.