Szerző: 24.hu
2018.09.24.
A mostani turbulens időkben a közbeszéd gyakran szárnyára kap egy fogalmat:
világrend.
A világ vezető külpolitikai folyóiratainak egyikében, a Foreign Affairs-ben a világrend fogalma újra és újra előkerül, de persze a hazai olvasók zömének fogalma sincs, mi minden jelenik meg ebben a folyóiratban, mint ahogy arról sem, mit is takar a „világrend” talányos fogalma.
Természetesen ebben az írásban nekem sem feladatom, hogy a fogalmat alaposan körüljárjam. Megelégszem annak rögzítésével, hogya máig érvényes világrend 1945 után jött létre, s fő feladatainak egyike az 1945 előtti állapot megismétlődésének megakadályozása volt.Ez a világrend a maga természetességében volt liberális, s éppen annak köszönhetően, hogy 1945 utáni létrehozói akként gondolkodtak, hogy a huszadik század két világháborús eszkalációját a liberalizmus elveitől való elfordulás okozta. Emiatt aztán az új világrend megalkotói mindent megtettek azért, hogy visszatérjenek a liberalizmushoz, ami esetünkbena nemzetállami gondolattól való fokozatos elszakadást és a világállamhoz (világtársadalomhoz) való rohamléptű közeledést jelenti.
A világrendépítésnek azonban van egy aspektusa, melyről ritkán beszélünk: vajon ez mennyire tervezett folyamat? Másképp fogalmazva: lehet-e tervezés útján felváltani a nemzetállamokra épített nemzetközi viszonyokat egy másfajta szerveződési logikával?
Hogy ez mennyire alapvető kérdés, mutatja, hogy az 1945 utáni világrend nyitópontján a tervezés gondolata nagymértékben van jelen az elmékben, sőt, alig akad vetélytársa.
Gondoljunk csak arra, hogy a huszadik század diktatúrái, a nácizmus, a fasizmus és a kommunizmus mind tervezett társadalmak voltak, s 1945 után hiába akarták az örökséget eltüntetni, ezt lehetetlen volt elérni a liberalizmushoz való „spontán” visszatéréssel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.