Szerző: FORGÁCS IMRE
2018.09.29.
Michel Barnier, uniós főtárgyaló nemrég azt mondta, hogy a brit kilépésről szóló szerződés 90 százalékban készen áll. A Brexittel foglalkozó szakértők viszont inkább a tárgyalások reménytelenségéről beszélnek. Barnier vélhetően ennek negatív hatásait próbálta – kicsit bulváros módon – enyhíteni. Egyre többen tartanak ugyanis attól, hogy Nagy-Britannia megállapodás nélkül hagyja el az Európai Uniót. Philip Hammond pénzügyminiszter például kijelentette, hogy ez a brit gazdaság számára valóságos katasztrófa lenne. A kudarc forgatókönyvét a hivatalból optimista Theresa May sem tartja kizártnak. Egyik legutóbbi nyilatkozata szinte már cinikus: eszerint a "no deal" nem jelentené a világ végét. Ez kétségtelenül igaz, ám ez a változat Nagy-Britannia egészét megrendítené.
A Brexit várható következményeivel ma már sokan foglalkoznak. A brit közgazdászok főleg Nagy-Britannia jövőbeli kereskedelmi kapcsolatait elemzik. Abban mindenki egyetért, hogy elméletileg sem lehetséges olyan új szabadkereskedelmi megállapodást kötni Brüsszellel, ami az uniós tagsággal összemérhető előnyökkel járna. A jogászok amiatt aggódnak, hogy Nagy-Britannia 45 év alatt az uniós jogrend szerves részévé vált. A hatalmas joganyagot és az arra épült bonyolult gazdasági kapcsolatrendszert évek alatt sem lehet átállítani. Márpedig a jogbizonytalanság mindig komoly veszélyforrás.
Nem elegáns kimondani, de tény: Nagy-Britannia kilépésével az Unió kevesebbet veszít és megszabadulhat egyik legnagyobb tehertételétől. A költségvetési pénzeket visszakövetelő Margaret Thatcher óta valamennyi miniszterelnök úgy gondolta, hogy a brit kivételesség fontosabb Európánál. Ismert, hogy az Egyesült Királyság a Brexit-népszavazást főleg David Cameron hatalmi ambícióinak köszönheti. Cameron ugyanolyan felelőtlen populista volt, mint a jelenlegi magyar miniszterelnök vagy a vele együtt migránsozó olasz Salvini.
Nem elegáns kimondani, de tény: Nagy-Britannia kilépésével az Unió kevesebbet veszít és megszabadulhat egyik legnagyobb tehertételétől. A költségvetési pénzeket visszakövetelő Margaret Thatcher óta valamennyi miniszterelnök úgy gondolta, hogy a brit kivételesség fontosabb Európánál. Ismert, hogy az Egyesült Királyság a Brexit-népszavazást főleg David Cameron hatalmi ambícióinak köszönheti. Cameron ugyanolyan felelőtlen populista volt, mint a jelenlegi magyar miniszterelnök vagy a vele együtt migránsozó olasz Salvini.
Ám az EU mintha változóban lenne. Az Európai Parlament történelmet írt, amikor elsöprő többséggel fogadta el a Sargentini-jelentést. 2018 őszén úgy tűnik, hogy a brexitistáknak sem sikerül megosztaniuk az Uniót. Belső egyeztetések nyilvánvalóan folynak a tagállamok között, de a Bizottságot az EU felelős tárgyalójaként eddig elfogadták. Nem nyilatkoznak külön-külön azért, hogy a brit kilépés után "nemzeti" előnyöket szerezzenek. Európa a Brexit hatására talán mégiscsak felébred?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.