BARTUS LÁSZLÓ: HOGYAN JÁRASSUK LE ISTENT?

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2018.09.07.

Augusztus végén rendezték meg a sportarénában azt a “Tűz” névre keresztelt karizmatikus keresztény rendezvényt, amely már hetek óta lázban tartotta az erre fogékonyakat, azzal a szokásos várakozással, hogy most valami soha nem látott csoda és áttörés történik majd, és Magyarország megtér. Nagyjából harminc éve hallom ezeket a kincstári szövegeket.

A 24.hu nem ellenséges és visszafogott beszámolója azonban jól adta vissza a lényeget az általuk híresnek nevezett prédikátorok budapesti haknijáról. Mert ez egy ugyanolyan hakni, mint egy öregecske rockénekes fellépése az amerikai magyar klubokban. Hogy mindenki értse azonnal a lényeget, a szervezők mozgalmának állítólag milliós tábora van Afrikában, de Magyarországon nem tudtak megtölteni egy sportcsarnokot.

Senki nem megy el Afrikába leszámolni a több millió követőt, és van tapasztalatom arról, hogyan számolják ezek a karizmatikus próféták a követőket. A 24.hu írása is mindjárt azzal indul, hogy a szervező “Christ for all Nations (Krisztus Minden Nemzetért, CfaN)” missziós szervezet prédikátorai halottakat támasztottak fel, tolókocsiból szálltak ki emberek, sokan más betegségekből gyógyultak meg, ugyancsak Afrikában. Budapesten egy sem.

Szeretném előre bocsátani, hogy magam részéről hiszek a gyógyulásban, az ima erejében, de egy percig sem gondolnám, hogy ez úgy működik, ahogy azt Budapesten is előadták. A csodákban is hiszek, de abban nem, hogy azok Afrikában működnek csak, ahol a varázslás és az okkultizmus a legerősebb, a misztikus megtapasztalások iránti vágy a legnagyobb. A gyanúm az, hogy ha elmennék Nigériába, engem is halottak feltámadása kísérne. Afrikaiak soha nem engednek csalódottan távozni egyetlen misszionáriust sem. Afrikából még senki nem tért vissza csodák nélkül. Afrikaiak nagyon kedves emberek, ha ezt akarja a vendég, megkapja.

Érdekes módon, az okkultizmussal kevésbé fertőzött civilizált országokban valahogy nem támadnak fel a halottak, nem dobálják el a tolókocsit a bénák, pedig ott is vannak hívők és gyógyulás után vágyakozók. A kulcs pedig éppen itt rejlik, hogy gyógyulás után és nem a Gyógyító után vágyakoznak, aki jó esetben nem az evangélista, hanem Jézus Krisztus. Ezt a rendezvényt is úgy hirdették meg, hogy Isten majd csodákat tesz, de nem tett. A csoda egyébként, ahogy a neve is mondja, váratlan esemény, amelyre nem lehet számítani.

Ezért, aki “csodát” hirdet, az nem lehet más, mint szélhámos, mert csodát nem lehet sem megrendelni, sem kikényszeríteni, sem előre megígérni. Mert a csoda attól csoda, hogy az nem mindennapi, nem egy természetes, várható esemény, amely be fog következni. Isten a világba azért helyezett fizikai és szellemi törvényeket, hogy normális körülmények között aszerint működik a világ, a csoda nem mindennapi beavatkozást jelent, nem is automatikus és nem is a hívőn múlik.

A természetfölötti gyógyulás elvileg minden hívő osztályrésze, jogos tulajdona, amit Jézus megszerzett a kereszten, de nem mindenki gyógyul meg, mert akkor a keresztények soha nem halnának meg fizikailag. A gyógyulás járulékos tényezője a megváltásnak mindennel együtt, de még Jézus sem tudott mindenhol csodát tenni. A gyógyulás kegyelem, ahogy a megváltás egésze is az. De a megváltás lényege nem a fizikai gyógyulás. A megigazulás, a bűnbocsánat és az örök élet a lényeg, az viszont mindenkié.

Kétség nélkül, Jézus Krisztus sok embert meggyógyított, a tanítványai is, de egyikük sem nyitott orvosi rendelőt, nem ment felcsernek, kórházat sem alapított a csodás gyógyulásra, hanem elsősorban a keresztáldozatot, a bűnökért való tökéletes áldozatot, a megigazulást és az elnyert örök életet hirdették. Egy prédikátor csak ezért vállalhat garanciát, és csakis ezt ígérheti minden kétség nélkül azoknak, akik hisznek Jézus Krisztusban, s az ő vérében, akik hisznek Jézus Krisztus feltámadásában.

Az is igaz, hogy minden Krisztusban hívő feltámad, a vízkeresztségben, amikor eltemeti az óemberét, s amilyen tisztán és igaz módon feltámadt Jézus Krisztus a halálból, ugyanolyan tiszta, tökéletes és igaz állapotban támad fel minden ember bűntől halott szelleme, amikor a vízkeresztségben feljön a teljes alámerítés után a víz alól. De nemcsak ők, hanem azok is, akik bemerítkezés nélkül hisznek, mert nem az emberi cselekedet, hanem a hit a fontos. A vízkeresztség ennek a pecsétje.

Az is igaz, hogy minden ember feltámad a fizikai halálból is, az “utolsó napon”, nem akkor, amikor a “Tűz konferencia” haknibrigádja megérkezik Budapestre. Márpedig ezek csodákat ígérnek, halottak feltámadását, gyógyulást, de hiába tekertek el a kerekesszékesek, hiába próbálták kirángatni őket a tolókocsiból, a beszámoló szerint egy sem tudott kiszállni, egy sem gyógyult meg. Isten nem engedelmeskedett. Szerencsétlen nyomorultak csalódva és a lelkükben megzavarodva mentek haza. Úgy mentek el, ahogy jöttek. Vagy rosszabbul.

Mivel nekik Isten nevében gyógyulást ígértek, akkor vagy az hazudott, aki ezt ígérte, vagy Isten hagyta cserben őket, biztosan őket Isten nem szereti, vagy valamit ő nem csinált jól. Már a betegségből is sokan azt a hamis következtetést vonják le, hogy őket Isten nem szereti. A “Tűz” mozgalom prófétái erre rátettek még egy lapáttal. Mivel a magyarországi evangéliumi gyülekezetek nagy része a programot a támogatásával hitelesítette, arra nem gondolhatnak, hogy szélhámos sarlatánok ígérgettek olyat, ami – így – nem igaz. S vajon a gyógyító evangélista kit hibáztat: Istent, magát vagy azt, aki nem gyógyult meg?

...

ITT OLVASHATÓ