Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2018.09.28.
A harmadik kétharmados győzelem/vereség (nézőpont kérdése) rávilágított egy sor fontos dologra, amit tudtunk (csak nem sejtettünk). Lehetett volna ez egy esély, hogy a sorozatosan elkövetett hibáinkkal szembenézzünk, és megpróbáljunk értelmesen kezdeni velük valamit. Közel fél évvel az országgyűlési választások után viszont semmivel sem vagyunk előrébb most, mint amennyivel amúgy is hátrébb voltunk akkor.
A fő probléma ugyanis az, hogy az ellenzék – és ebbe a politikai pártok éppúgy beletartoznak, mint a civil szféra – totálisan félreérti (nem érti) a jelenlegi helyzetet. 2010 óta nem tudunk többet beletenni az ellenzék szó definíciójába, mint hogy Orbán-ellenes. Ami egyrészt jövőképnek kevés (konkrétan nulla), összetartó ereje nincsen, cserébe viszont rendkívül fárasztó és csalódást keltő, minden egyes megnyilvánulásában.
Az orbáni keretben ugyanis ebben a formában csupán díszlete lehet az ellenzék az illiberális demokráciának, kicsit kótyagos statisztákként futkároznak össze-vissza az egyes szereplők, ráadásul nem ritkán egymást, ha nem éppen önmagukat gáncsolják el, ami önmagában még akár vicces is lehetne. Csak azért nem az, mert úgy egyébként az életünkről van szó.
A Fidesz-KDNP rendszerét egyre többen írják le egyre pontosabban, egy dolog azonban minden definíció mögött magyarázza, hogy mitől tudott bebetonozódni 2010 óta ez az amúgy koránt sem a semmiből felépített monstrum.
A Fidesz-KDNP konglomeráció nem fél tanulni az elkövetett hibákból. Maximálisan kész reagálni, ha kell, irányt váltani, és előre megkoreografált mozdulatsorokat hajt végre anélkül, hogy ebben bármilyen külső tényező megzavarná – vagy ha megzavarja, akkor abból tanul, irányt vált, lereagál, és így tovább.
Na ez az, amire mi nem vagyunk képesek.
A probléma ugyanis abban is rejlik, hogy a demokrácia védelmében tett kísérletek egyre erőtlenebbek és tehetetlenebbek. Ötlettelenek. Fásultak. Sablonosak. Ugyanarra a kaptafára épülnek, semmit sem tanulnak az elmúlt időszak korábbi megmozdulásaiból.
Márpedig ez elég nagy baj. Mert ha bármi értelme volt az eddigi mozgalmaknak, kezdeményezéseknek, tiltakozásoknak, az talán az, hogy lezongoráztak már egy sor lehetőséget, így-úgy-amúgy megpróbáltak rést találni a rendszer pajzsán. Volt, amelyik sikeres volt. Nyilván több akadt, amelyik elbukott. De egyik sem volt hiábavaló, mert mindegyik a maga idején fontos tapasztalatokat gyűjtött, amikre lehetne tovább építkezni. És főleg igaz ez a 2010 óta tartó bármilyen ellenzéki cselekvésekre – amelyek szinte kivétel nélkül önmagukban állóak voltak, nem épültek egymásra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.