A SIVATAG ÚTVESZTŐIBEN - KENYERES BÁLINT AZ ELSŐ MOZIFILMJÉRŐL

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SÁNDOR ZSUZSANNA
2018.09.23.

Nemrég mutatták be a rendező Tegnap című első játékfilmjét a hazai mozikban. A történetben egy svájci építkezési vállalkozó üzleti ügyekben Marokkóba utazik. Évtizedek óta nem járt ott. Felidéződnek benne régi emlékei, s egykori szerelme után kutatva elvész a sivatagban és belső útvesztőiben is. A produkciót nagy várakozás előzte meg, ugyanis Kenyeres Bálint korábban kisfilmjeivel szinte minden létező nemzetközi díjat megnyert. Az alkotó szerint Marokkónál kockázatosabb hely Magyarország. Ha itt egy arab turista végigmegy egy vidéki városban, nagyobb veszélyben van, mint ők voltak Afrikában.

– Első játékfilmjét, a Tegnapot elhunyt édesapjának, Kenyeres Gábor operatőrnek, rendezőnek ajánlotta. Az ő hatására kezdett filmezni?

– Apám nem biztatott erre a pályára, de lebeszélni sem akart róla. A szüleim szabadságot adtak nekem, toleránsan tűrték az éppen aktuális hülyeségeimet és szeszélyeimet. Viszont gyerekkoromtól kezdve rengeteget voltam filmesek közt, a Szabadság téri tévészékház minden zugát jól ismertem.

– A pálya nehézségeit is közelről láthatta. Édesapja például egész életében csupán egyetlen játékfilmet rendezhetett.

– A Végre hétfő egy leszerelt kiskatonáról szólt, akit a honvédség után semmi nem vár. Ez a téma akkor, 1971-ben kiütötte a biztosítékot. Ha apám osztályfőnöke, Herskó János itthon lett volna, talán megmentheti a filmet, de éppen akkor disszidált. Apám később többször elmondta: ha tíz filmtervből egy megvalósul, az már nagyon jó arány. Készüljek föl erre. Persze rá se hederítettem. Én úgy voltam a filmezéssel, mint a viccbéli cigány lova, aki a cigány szerint csak azért rohant neki a falnak, és döglött meg, mert annyira bátor volt, nem pedig vak. Sokszor én is vak – vagy bátor – voltam, nem néztem szembe a filmcsinálás akadályaival, csak mentem előre. Engem ma is csak ez érdekel: azért érdemes reggel felkelni, hogy történeteket írjak, és azokat filmekben meséljem el.

– A színművészeti filmrendezői szakát 2006-ban végezte el, majd évekig kisfilmeket rendezett. Minden fontos nemzetközi díjat megnyert velük. A filmes szakmában világhírű lett, a hazai közönség azonban alig ismerte. A kisfilmeknek nálunk nincs presztízsük.

– Sehol sincs nagy. Nem a rövidfilmek körül forog a világ. Amikor kisfilmekkel kezdtem foglalkozni, itthon még több pénz volt rájuk. Többcsatornás támogatási rendszer működött, például a Magyar Mozgókép Alapítvány (MMA) és a Nemzeti Kulturális Alap mellett a Durst György vezette Duna Műhely is finanszírozott kisfilmeket, és a Duna tévében adásba kerültek. Kísérőfilmként a mozikban is vetítették őket. Most úgy tudom, egyedül a médiahatóságnál lehet kisfilmekre pályázni. A digitális technika elterjedésével ugyanakkor ma már bárki csinálhat mozgóképes felvételeket, elég hozzá egy mobil, és ez remek. A filmkészítő felől demokratizálódott a folyamat, de némileg aszimmetrikus módon: a nézőhöz nem lett könnyebb eljuttatni a kész munkát, sőt...

ITT OLVASHATÓ