Szerző: MÁRTON JOCI
2018.09.20.
Amikor a közbeszéd formálói az akadémiai szabadság korlátozását tematizálják, teljes figyelmüket a kutatókra összpontosítják, és a témáról folyó diskurzust nem szélesítik ki olyannyira, hogy ne csak azoknak bírjon ez jelentéssel, akiknek a tudományos élethez van bárminemű kötődése. Miért várunk azoktól az emberektől indulatot, akikhez senki sem szólt az eset kapcsán, pedig lenne kapcsolódási pont.
Ha a regnáló hatalom korlátozza a kutatókat, és önkényesen szeretné meghatározni, hogy melyek azok a területek és témák, amelyek a társadalom számára hasznosak, a jövőben nem készülnek majd olyan felmérések, amelyek a társadalmi kirekesztettséget vizsgálják. Legyen szó szegényekről, romákról, szexuális kisebbségekről, vagy akár a nők társadalmi helyzetéről, és nem utolsósorban azokról az emberekről, akik ezen csoportok metszéspontjaiban helyezkednek el. (Lásd a Fidesz-közeli Figyelő listáját az “ideológiavezérelt” társadalomkutatókról.)
Rendkívül fontos ezekben a kérdésekben a társadalom teljes körű bevonása, hiszen az érintettség vitathatatlan, de ha továbbra is csak a középosztálybeli értelmiséghez beszélünk, abban az esetben nem várhatjuk el, hogy a falvak és a vidéki városok lakótelepein hatalmas felháborodást kelt majd a CEU ellehetetlenítése vagy a társadalmi nemek egyetemi szakának betiltása.
A Sargentini-jelentés aggodalmának ad hangot az olyan politikai retorika miatt is, ami a nőket az anyaszerepre redukálja. Az ellenzéki képviselők közül Szél Bernadett volt az egyetlen, aki társadalmi diskurzust indított a témában, viszont nem számolt azzal, hogy a nehezebb sorsú magyar, illetve roma nőknek sem beteljesülésük csúcspontja, hogy Kövér Lászlónak unokákat szüljenek. Számos, a témában szakértő roma nő van az országban, akiknek a segítségét lehetett volna kérni, annak érdekében, hogy ez a konzultáció ne csak a fehér középosztálybeli nők kihívásairól és nehézségeiről szóljon.
Eurómilliárdok folynak az Orbán-közeli üzletemberek zsebébe, aminek produktumai a 40 cm magas kilátó vagy az alföldi szánkódomb. Ezek helyett számtalan olyan projekt és beruházás valósulhatna meg, amelyek valódi életminőség változást hozhatnának az arra rászoruló emberek életébe. Mégis nehéz ennek súlyosságát azoknak a szegény és roma embereknek érzékelni, akik a rendszerváltást követő demokratikus kormányok idejének egyike alatt sem tapasztaltak semmit a gazdasági jólétből.
A jelentés tartalmaz többek között olyan megállapításokat is, amelyek a nehéz körülmények között élő emberek kiszolgáltatottságáról szólnak, és nem követelnek alkotmányjogászi szakértői ismereteket, ezeket azonban az ellenzéknek hitelesen kell képviselniük.
Judith Sargentininek nem tiszte és nem is feladata, hogy megtanuljon magyarul, és végiglátogassa az ország nehéz sorsú embereit, és meggyőzze őket arról, hogy a hajléktalanság büntetése nem európai érték. Vagy arról, hogy az öregségi nyugdíj minimális összege nem megfelelő, épphogy az életben maradáshoz elégséges. Arról, hogy az álláskeresési járadék rendkívül alacsony, és annak folyósítási időtartama az Unióban nálunk a legrövidebb. Arról, hogy a rehabilitációs és rokkantsági ellátások megalázóan alacsonyak. Az egyedül élő, jövedelemmel nem rendelkező, köztük az idős embereknek járó szociális ellátás szintje csapnivaló.
A jelentés nem hagyja szó nélkül azt sem, hogy Magyarországon nem létezik megfelelő lakásellátás a kiszolgáltatott helyzetben lévő családok számára. Egyre több esetben vesznek el gyermeket a szüleiktől a család kedvezőtlen társadalmi és gazdasági helyzete miatt, és ez a gyakorlat aránytalan mértékben sújtja a roma családokat és gyermekeiket.
Ezek, az emberek mindennapjait valóban érintő problémafelvetések képviseletre várnak, és ha nem lesz szolidaritásra épülő, a teljes magyar érdekképviseletet felvállaló ellenzéki erő, akkor marad a menekültektől való félelem, ami az európai értékekkel szemben már a nappalinkban van.
A Sargentini-jelentés aggodalmának ad hangot az olyan politikai retorika miatt is, ami a nőket az anyaszerepre redukálja. Az ellenzéki képviselők közül Szél Bernadett volt az egyetlen, aki társadalmi diskurzust indított a témában, viszont nem számolt azzal, hogy a nehezebb sorsú magyar, illetve roma nőknek sem beteljesülésük csúcspontja, hogy Kövér Lászlónak unokákat szüljenek. Számos, a témában szakértő roma nő van az országban, akiknek a segítségét lehetett volna kérni, annak érdekében, hogy ez a konzultáció ne csak a fehér középosztálybeli nők kihívásairól és nehézségeiről szóljon.
Eurómilliárdok folynak az Orbán-közeli üzletemberek zsebébe, aminek produktumai a 40 cm magas kilátó vagy az alföldi szánkódomb. Ezek helyett számtalan olyan projekt és beruházás valósulhatna meg, amelyek valódi életminőség változást hozhatnának az arra rászoruló emberek életébe. Mégis nehéz ennek súlyosságát azoknak a szegény és roma embereknek érzékelni, akik a rendszerváltást követő demokratikus kormányok idejének egyike alatt sem tapasztaltak semmit a gazdasági jólétből.
A jelentés tartalmaz többek között olyan megállapításokat is, amelyek a nehéz körülmények között élő emberek kiszolgáltatottságáról szólnak, és nem követelnek alkotmányjogászi szakértői ismereteket, ezeket azonban az ellenzéknek hitelesen kell képviselniük.
Judith Sargentininek nem tiszte és nem is feladata, hogy megtanuljon magyarul, és végiglátogassa az ország nehéz sorsú embereit, és meggyőzze őket arról, hogy a hajléktalanság büntetése nem európai érték. Vagy arról, hogy az öregségi nyugdíj minimális összege nem megfelelő, épphogy az életben maradáshoz elégséges. Arról, hogy az álláskeresési járadék rendkívül alacsony, és annak folyósítási időtartama az Unióban nálunk a legrövidebb. Arról, hogy a rehabilitációs és rokkantsági ellátások megalázóan alacsonyak. Az egyedül élő, jövedelemmel nem rendelkező, köztük az idős embereknek járó szociális ellátás szintje csapnivaló.
A jelentés nem hagyja szó nélkül azt sem, hogy Magyarországon nem létezik megfelelő lakásellátás a kiszolgáltatott helyzetben lévő családok számára. Egyre több esetben vesznek el gyermeket a szüleiktől a család kedvezőtlen társadalmi és gazdasági helyzete miatt, és ez a gyakorlat aránytalan mértékben sújtja a roma családokat és gyermekeiket.
Ezek, az emberek mindennapjait valóban érintő problémafelvetések képviseletre várnak, és ha nem lesz szolidaritásra épülő, a teljes magyar érdekképviseletet felvállaló ellenzéki erő, akkor marad a menekültektől való félelem, ami az európai értékekkel szemben már a nappalinkban van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.