A METCALF TÖRVÉNY KÖVETKEZMÉNYE: BEKÖSZÖNTÖTT A PLATFORMOK KORA

MAROSÁN GYÖRGY BLOGJA
Szerző: MAROSÁN GYÖRGY
2018.08.25.

...A platform eredetileg a munka végzését segítő – géphez való könnyebb hozzáférést biztosító – emelvényt jelentette. Modern értelmezésében a platform olyan eszköz, amely kapcsolódási pontot kínál mindenféle egyéni és üzleti igény kielégítésére. Tulajdonképpen régóta platformok között élünk. A Római Birodalmat egybefűző utak – a Via Appia – lehetővé tette hírek és szokások terjedését, emberek, és áruk találkozását, meg persze a hadseregek szabad mozgását. A piactéren találkozhatott mindenki, aki eladni és vásárolni akart. Mindkettő lehetővé tette bármilyen egyéni ötlet megvalósítását, a bármit kínálók és a mindenfélét keresők összekapcsolásával. A platformot – nevet is adva neki – a 19. században a vasút tette ismertté. A múlt században pedig országokat és kontinenseket egybekapcsoló a platformmá váltak infrastrukturális hálózatok, az autópályák és telefon-vonalak. A 21. századba átlépve azután alapvetően új helyzet állt elő: az elektronika sokféle hardver és szoftver eszköze természetes módon kapcsolódtak először hálózattá, majd általános platformmá.

A Google, a Facebook és az Amazon, olyan kommunikációs hátteret kínáltak, amelyek bárki számára lehetővé tették, hogy rájuk kapcsolódva, üzleti ötleteit eladhassa, vagy saját kedvére szórakozhasson. Ezzel a platformok általános kapcsolat-menedzselőeszközzé váltak: lehetővé tették megkeresni, hírül adni, eladni és vásárolni, összehangolni bármit, bárkivel, bárhol. Sőt, ezt sokszor késleltetés nélkül tették, ráadásul úgy, hogy a felhasználónak még fizetni sem kellett a rendszerbe kapcsolódásért, mert fizetett helyette más. Így a rendszer bár „ingyen” szolgáltatást nyújtott, mégis fenntarthatóan működött. A világ pedig hirtelen arra ébredt: a parányi, alulról építkező startup-ok egyre több vállalkozást és alkalmazást rendszerré kapcsolva, észrevétlenül gigantikus üzleti konglomerátummá – lásd. Microsoft, Apple, Google, Facebook, Amazon – váltak. Az elmúlt években ezek mellé néhány újabb óriás – az Alibaba, a Tencent, és a Netflix – csatlakozott, amelyek képesek uralni a globális piacot.

A 20. század végén a legtöbben örömmel vették használatba a platformokat. Hamar megszokták: bármilyen partner – kezdve a házastárstól, termékek és szolgáltatás adás-vételén keresztül, bármely mozgalom felépítéséig – felkutatása, a kapcsolatteremtés, a kapcsolat menedzselésének költsége és ideje a korábbi töredékére csökken. Az ingyenes hozzáférés, a megbízhatóság olcsó tesztelése, és hihetetlenül széles kapcsolatrendszer egy „szép új világot” kínált. Ám lassanként feltárultak a nem-szándékolt következmények: a társadalom valamennyi szintjén, minden résztvevő – az egyén, a család, a vállalatok, sőt az állam – tevékenységének és szerveződésének újragondolására kényszerült. Ez pedig – a szó eredeti értelmében – forradalmi állapotokat idéz elő az egyébként is felzaklatott, és ezért a változásokat vonakodva elfogadó, részben konzervatívvá vált társadalmakban.

A korábbi lelkesedést mindinkább az aggodalom váltotta fel. A világ rádöbbent: a vállalkozások veszélyesek, még ha különösebben nem rosszindulatúak vagy önzők is. Méretükből fakadóan, pusztán ha megmozdulnak, akaratlanul is elzárják az életteret az új, születő vállalkozások elől. Sőt, még ha meg sem mozdulnak – pl. Facebook egyéni adatok kezelése – sokak számára fenyegető, a gondolatokat és a viselkedést „szennyező” mellékhatásuk. Az eseményeknek ez a menet idézi fel a – bevezetőben említett – „Rákok szigete” novella végkifejletét. Vajon a platformokon alapuló növekedés ellenállhatatlanul oda vezet-e, hogy a világot néhány hatalmas, vetélytársait elnyelő vagy elpusztító agresszív óriás dominálja, amelyek gigantikus erőforrásaikat és átláthatatlan kapcsolatrendszerüket kihasználva, senki által nem kontrollált módon intézik dolgaikat.

Az aggodalmakat igazolva az elmúlt időszakban egyre gyakoribbá váltak a hírek: korlátlan befolyással rendelkeznek, felbukkanó versenytársaikat vagy felvásárolják, vagy kiéheztetik, vagy egyszerűen agyonnyomják. Sokasodtak a – hol fenyegető, hol csupán meghökkentő – híradások, amelyek „megállíthatatlanságukra” utalnak. Míg ugyanis mások valamilyen terméket kínálnak, amely szükséglet lecserélhető vagy kiváltható, a platform magát a kapcsolatot – a vágyak és az üzlet találkozását – szervezi. A következményt felvillantó két legutóbbi hír: 150 milliárd dolláros vagyonával az Amazon-vezér Jeff Bezos lett a modern történelem leggazdagabb embere, és kedvenc vállalatom – a 20. század jelképének tekintett – GE kihullott a Dow-Jones indexből. Az gigászok csodálatába tehát fokozatosan növekvő ellenszenv vegyült. A világ ráébredt: ezek a vállalat-birodalmak nemcsak más vállalatokat képesek agyonnyomni, de felkínált szolgáltatásaik – az önző alkalmazók vagy rossz-szándékú felhasználók kezében – „megmérgezhetik” a személyiséget, és fegyverként használhatók a demokrácia valamint a szabadság ellen.

Végül politika is ráébredt: a megszokott és stabil közösségi kapcsolatok fellazulása, a hagyományos viselkedési formák felbomlása, az ellenőrizetlen információk terjedése, az áruk, és emberek áramlása szokásos ellenőrzési mechanizmusainak legyengülése, és a hagyományos intézmények szétesése veszélyeket rejt. Felerősödött tehát a szabályozás igénye...

ITT OLVASHATÓ