Szerző: ZSOLT PÉTER
2018.09.28.
Ezek az indulattól átfűtött kommunikációk tele vannak igazságelemekkel, mégis inkább tűnnek vergődésnek, s silányulnak hittételekké. Mindeközben számos igen tájékozott és racionálisan gondolkodó tudna hozzászólni a témához, s jutnának egyről a kettőre, de rájuk nem kíváncsi sem a politikai hatalom, sem a közönség. Pontosabban azt nem tudjuk, hogy melyik ország politikusai kíváncsiak rájuk, mert valószínűleg azért vannak ilyenek. Nem sorolom magamat a téma szakértőjének, de a hangvételt és az irányt így is tudom képviselni. Mondok tehát néhány példát.
A demokratikus és fejlett világ népességfogyással, saját tagjai centrumba áramlásával, szegregációval, kohéziós és integrációs problémákkal küzd.Mindenütt egyre nagyobb egységek jönnek létre, így ami korábban külső probléma volt, az belsővé válik. Viszont, ha a növekedés megáll, a cél elvész és belső bomlás indul meg. Gondoljunk például arra, mi volna, ha Törökország az EU-hoz csatlakozhatna, s mi van azért, mert az EU bővítése leállt.
A népességfogyás minden civilizáció velejárója. Úgy tűnik egy bizonyos kulturális környezet – mely elpuhulással jár – maga után vonja, míg ha a civilizáció szétesik, beindul a biológiai program megint.
Európa fogyása és „puhánnyá válása” csak bevándorlással oldható meg. Mintha a németek úgy döntöttek volna, hogy jöjjenek, még ha többségük alkalmatlan is lesz arra, hogy belépjen a munkaerőpiacra, ha csak egy részük ezt sikeresen megteszi, már fenn tudják tartani a gazdasági jólétet.
Minderről a politikai kommunikációban nem esik szó, humanitárius értékekkel fedik le a stratégiájukat. Már ha igaz a feltételezésem, hogy racionális diskurzus helyett ez esetben is csak a kommunikáció a meghatározó. Hasonlóképp a menekültellenes retorikák inkább célozzák a politikai sikert, mint a valódi megoldáskeresést...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.