A HAGYMA MEG A BUGYLI ELFÉR EGY OLCSÓBB RIDIKÜLBEN IS

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.09.10.

Drágaegy cimborám! Már megint úgy kell kezdjem a levelemet, ahogy szoktam. Ez már olyan hagyomány nálam, ha nem is szittya-türk-kereszténydemokrata-hátrafelényilazós-sámános, csak olyan magam-féle falusias. Régen írtam, de okom volt rá. Tudod, mi itt vidéken munkából élünk. Nyáron mindig van valami tennivaló a ház körül is, a kertben is, ilyenkor örül a magamfajta, ha este eljut az ágyig egy darabban. Most meg már ősz van, készülni kell a télre. Tudod, metszés, betakarítás, tüzelőt is kell aprítani. De nem panaszkodom, telik a kamra szépen, hízik a disznó is, ahogy kell neki.

Jut is eszembe, most láttam az interneten a fotóidat – figyelek ám rád, tudod – a piknikről. Hát mit mondjak, szépen kigömbölyödtél, cimbora. De nem szólnál az asszonynak, hogy néha vasalná ki a ruhádat, mert már itt nálunk is beszédtéma – tudod milyen pletykásak a népek -, hogy tán nincs rendben minden nálatok a portán, mert egyfeszt úgy nézel ki, mint Zoli szomszéd, amikor összeugat a feleségével. Na, a Zsuzsi olyankor nem hajlandó se mosni, se főzni, se vasalni az urára. Ez elég látványos eredménnyel jár egy idő után, úgyhogy az egész falu perfekt Zoliék házaséletének napi állásáról. Csak rá kell nézni a szerencsétlenre.

Aztán jó volt a piknik? Gondolom az valami olyan, mint amikor mi falunapot tartunk. Mióta kiléptünk belőled, azóta minden évben megünnepeljük – néha többször is – a döntésünket. Na, olyankor van falunap, ami abból áll, hogy összejövünk a focipályán a falu szélén. Nekünk itt nincs stadionunk, de bekerítettünk egy szép darab rétet, elegyengettük, nyírjuk a füvet – mikor ki ér rá -, van két kapu meg egy labda. A mi gyerekeinknek elég ez, ősztől tavaszik ott zsibonganak, de még mi, öregek is beállunk néha rúgni egy kicsit a bőrt.

Még nem is meséltem, hogy majdnem lett nekünk stadionunk, de aztán máshogy alakult. Jött ide egy ember a tavaszon, hogy építene nekünk egy háromezer férőhelyes csodát, mi meg csak tátottuk a szánkat, hogy mi a francnak, amikor ezren se vagyunk összesen és abban már benne van Mari ángyom is, akinek az a meggyőződése, hogy ő Mária Terézia, Kleopátra és Kudlik Júlia egy személyben. Mikor melyik. Szóval őt háromnak veszem, de még akkor se tudjuk megtölteni a stadion felét se. Azt is mondta az ember, hogy tiszta ingyen lenne, nekünk csak a telket kellene adni hozzá. Ez egyből gyanús lett, mert ingyen ugye semmi nincs, legfeljebb a levegő meg a madárszar.

Mióta kiléptünk belőled, az óvodában meg az iskolában is kapnak enni a gyerekek. Nem kell érte nekik fizetni, de az sincs ingyen. Mi megtermeljük a falu körül a földeken a zöldséget, gyümölcsöt, hús is kerül, tojás is, tej is. Azt összeadjuk, amiért meg pénzt kell adni – a lábas meg a sparhelt például nem terem meg nálunk se -, azt a közösből fizetjük. Szóval haladéktalanul gyanakodni kezdtünk az ingyenstadionra, nem is alaptalanul. Mert gyorsan kiderült – a Gyula nagyon meggyőzően tudja lóbálni a dióverő rudat ugyanis -, hogy ennek is van ára. Mert majd ezután nem mi választjuk magunk közül a polgármestert, hanem küldenek valakit valahonnan és azt kell csinálnunk, amit ő mond. Meg elveszik az iskolát is, bár csak az épületet, a fenntartást továbbra is fizethetjük, csak nem szólhatunk bele, mit tanulnak a gyerekeink és abba se, ki fogja őket tanítani és miből. Már ez is túl magas ár lett volna, de még az is kiderült – amikor a Gyula a dióverő helyett előkapta a vasvillát, mert ideges lett, tudniillik jelenleg ő a polgármesterünk és zokon vette, hogy csak úgy leváltsák ok nélkül -, hogy a stadion fenntartása meg a mi dolgunk lenne. Meg a mi költségünk...

ITT OLVASHATÓ