Szerző: BÍRÓ-NAGY ANDRÁS
2018.09.25.
A magyar demokrácia és a jogállam állapota, a demokratikus intézmények működésének átalakulása és a hatalomgyakorlás módja kétségkívül az utóbbi évek egyik legtöbbet tárgyalt politikai témája, a tudományos életben és a tágabb értelemben vett közbeszédben is. A 2010 utáni magyar politikai rendszer természetének, jellegzetességeinek leírása mára már semmiképpen sem tekinthető hiánycikknek. A hazai és a nemzetközi közvélemény számára egyaránt jól dokumentált, hogy az intézményi környezet milyen előnyöket biztosít a hatalmon lévőknek, a választási szabályoknak, az állami erőforrásokhoz való erősen egyenlőtlen hozzáférésnek és a jelentősen megváltozott médiakörnyezetnek köszönhetően miként torzulnak a kiegyensúlyozott pártverseny lehetőségei, vagy hogy a független intézmények mennyire töltik be eredeti szerepüket, a fékek és ellensúlyok rendszerének elemeiként. Arról viszont jóval kevesebb ismeret áll rendelkezésre, hogy a magyar társadalom az Orbán-kormány nyolc éve után mit gondol a magyar demokrácia állapotáról, van-e olyan „betegségtudata” a demokrácia működését illetően, mint ami a rendszerszintű jellemzések alapján logikus lehetne.
A Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung közös kutatásának célja az volt, hogy feltárjuk, a sorozatban harmadik kétharmados Fidesz-KDNP-s parlamenti többséggel induló ciklusban miként vélekednek a választók a mai magyar demokrácia minőségéről. Az elemzés megalapozásához 2018. augusztus 10-18. között közvélemény-kutatást végeztünk, melyben a Závecz Research volt a partnerünk. A személyes megkérdezéssel készült felmérés során elért 1000 fő életkor, nem, iskolai végzettség és településtípus szerint Magyarország felnőtt népességét reprezentálta:..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.