A BETEGTÁRSADALOM TÜRELME

HUPPA
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2018.09.01.

Mindenki ismeri azt a hülye viccet, amikor a kirúgott főnök átad három borítékot az utódjának. Na, pont ezért nem is fogom elmesélni. Zacher Gábor doktorról sem fogok elmélkedni, sem pedig a magyar egészségügy állapotáról. Részben, mert mindenki ismeri, részben, mert aki felelős lenne ennek a helyzetnek a kialakulásáért, azt úgysem érdekli.

Tulajdonképpen az orvostársadalom is csak azért reccent meg hirtelen, mert százegynehány kolléga éppen veszni látta a jogos járandóságát. Vagyis nem a nyomorult betegek kínjai indították meg őket, nem azért indultak harcba, hogy a kormány hozzon végre látható intézkedéseket az egészségügyi ellátás normalizálására, hanem azért, mert… Most akkor hadd legyen a betegeknek még szarabb. Bocsánat! Rosszabb. Dr. Zacher mostani lemondásakor azt mondja, hogy ő átlátta, mekkora nagy a probléma, milyen nagy hiányosságokkal kell helytállnia a rendszernek, 6 helyett 4 orvossal, időnként rezidensekkel, leamortizált felszereléssel kellett ellátni a betegek áradatát. Ezzel a teherrel az ő lelkiismerete nem tudott megbirkózni.

Én persze emlékszem, hiszen nem volt az még olyan régen, hogy alig egy éve, a választások előtt már egyszer lemondott ő. Akkoriban azonban szó sem volt az objektív, rajta kívül álló körülményekről, „pusztán” az osztályán spontán bekövetkezett halálesetek miatt érzett felelősség motiválta a döntését. Szó sem esett akkor arról, hogy a munkáltató nem biztosította számára a nélkülözhetetlen feltételeket. Mit ad Isten?! – a minisztérium nem is fogadta el a lemondását, sőt magas helyről erősítették meg az ő támogatását. (Nehogy már ez a hisztis orvos belerondítson itten a választási stratégiába, ugyebár!). Zacher doktor megbékélt tehát a sorsával és a halottaival, aztán maradt.

Senki, és magam sem gondolom, hogy a Honvédkórház sürgősségi osztályán bekövetkezett halálesetek az osztályvezető főorvos lelkén száradnának. Azt viszont állítom, hogy megfelelő munkaszervezéssel, határozott követelések támasztásával több ezek közül megelőzhető lett volna. Ha előbb látja orvos, ha nem kell annyit várni, ha nem késik a diagnózis, és esetleg az még jó is… Mennyi ha! Ennyi, sőt kevesebb is elég egy beteg elvesztéséhez. Ez persze mind ugyanoda mutat: a kormányzati felelősség, akarom mondani felelőtlenség irányába...

ITT OLVASHATÓ