A 89-ES KÖZJOGI RENDSZER ÉS A ROMLOTT FIÚ

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KOZÁK MÁRTON
2018.09.14.

Magyarország elmúlt három évtizede a megszerzett/megkapott szabadságfokozatos elvesztésének felkavaró története.

A World Justice Project 2018-as választások előtt közzétett jogállamiság-elemzése szerint a világ nagyon egzotikus tájain is csak elvétve találni olyan országot, melynek kormányát a magyarénál is kevésbé háborgatnák törvények és intézmények. De hol van már az átmenetileg kétharmadmentes, visszatekintve a hatalommegosztáson nyugvó keresztény civilizáció aranykorának tűnő kurta időszak! Orbán áprilisban az egypárti törvénnyel szabályozott és törvénysértések sokaságával lebonyolított választásokon újabb parlamenti szupertöbbséget szerzett, és a kormányhatalom korlátozottságát mérő Rule of Law Indexen Magyarország helye legközelebb valahol a miniszterelnök bálványországai társaságában lesz, a lista legalján.

Hazánk nem törékeny sajka. Magyarország 2010 utáni története valóban beilleszthető ugyan a demokrácia leépülésének és a joguralom gyengülésének évek óta tartó világtrendjébe, de nem elszenvedője, hanem serkentője a sajnálatos nemzetközi folyamatoknak. Három évtized magyar politikai folyamatainak teremtménye az az ember – és a személyes szolgálatában álló párt –, akitől ösztönzést kaptak a hatalommegosztáson nyugvó nyugati civilizáció, ergo a szabadság európai ellenségei, és aki a hatalomkoncentráció útjában álló akadályok módszeres és precíz likvidálása tárgyában elért sikerei miatt válhatott a nemzetközi bal- és jobboldali szélsőségesek szubkulturális ikonjává.

Bibó Istvánt és Szűcs Jenőt követve mi se higgyük, hogy a történelemben vannak százszázalékos szükségszerűségek. Orbán diadalútja nem feltétlenül következik a magyarországi társadalomfejlődésből, közelebb áll a valósághoz, ha az orbánizmust egy elpuskázott történelmi lehetőség következményének tekintjük. A véletlenek mellett leginkább a politizáló rendszerváltó elit óvatlansága, naivitása és szűklátókörűsége kellett ahhoz, hogy módja volt visszavezetni az ország népét a szolgaságba, és maradéktalanul elérte mindazt, aminek a töredékére is hiába vágyik a Putyintól nyugatra elnyúló tájak seregnyi rosszarcú politikusa: a korlátlan hatalmat és a mérhetetlen vagyont.

A második világháború befejezése után hetven, a kommunizmus bukása után harminc évvel arra szolgáltatott Európának példát, hogy a totális hatalom igenis megszerezhető.
*
Magyarország drámájában szinte minden úgy történt, mintha Csehov lenne a szerző. 1990-et írtunk, a függöny felgördült, kezdődött a játék, és valamiért ebben a színjátékban is mindenki rosszul érezte magát a bőrében. Van azonban egy nagy különbség: bár a mi darabunkban is elejétől fogva ott lógott a puska a nappali falán, egy kivételével azt sem a játszó személyek, sem a közönség nem vette észre. És még amikor lövés dördült, és az áldozat – fedjük fel kilétét: a magyar plurális politikai rendszer – kilehelte a lelkét, akkor is csak keveseknek esett le a tantusz, hogy a gyilkos fegyvert hajdan maguk a szereplők akasztották föl a falra.

De félre a képes beszéddel: a puska nem más, mint a politikai osztály egészének konszenzusával létrehozott közjogi rendszer. Legfontosabb megalkotóival, Antall Józseffel, Tölgyessy Péterrel és Sólyom Lászlóval az élen a mellette kiállók meggyőződéssel hitték, hogy az egyrészt megfelelő keretet ad egy nyugati típusú rendszer működéséhez, másrészt – bár a kommunista világrendszer összeomlásának mámoros időszakában szinte nem létezőnek tekintették a veszélyt – képes az új rendet megvédeni a hatalom kizárólagos birtoklására törő politikai erőktől. 2010-re kiderült, tévedtek: ez az eszköz a rendszer megfelelő működtetésére nem volt alkalmas, ellenben a rendszer elpusztítására törő horda kezében valóságos csodafegyverként szolgált.

Az utcán heverő pénztárcát sem mindenki vágja zsebre, a puskát sem mindenki emeli le és kezd vele vad mészárlásba. Pusztán mert a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló tevékenységet szövegszerűen is tiltó 89-es alkotmány és az arra épülő jogrend a szabad világ lerombolására alkalmas eszközöket hagyott a rendszerben, nem volt szükségszerű, hogy előkerüljön egy fickó, aki ebben nem kiküszöbölendő hibát, hanem kihasználandó lehetőséget látott, és aki a kommunizmus utáni világ alapelveit felrúgva az alkotmányban megfogalmazott rend felszámolására tör. Kellett ahhoz a személyiség sajátos szerkezete is.

*

„Romlott fiú” – mormolta Orbán felé biccentve az anekdota szerint valamikor 1990 januárjában Kis János, a Kádár-rezsim demokratikus ellenzékének legendás vezére, az SZDSZ első elnöke. Mivel a filozófus nem indult a választásokon, a kis tárgyalóterem hátsó sorából figyelte a pártja és a Fidesz politikusai között folyó megbeszélésen a vitázók érveit, gondolatmenetét, gesztusait, testbeszédét, s ezek alapján formált véleményt az akkor még karcsú, ifjú és liberális politikusról.

Kis János jelzője – nincs ok kételkedni az anekdota hitelességében – finom és pontos. A romlottság tartalmát a két jelenkori szövetséges, Orbán és Jarosław Kaczyński összevetése teszi érzékletessé.

Azonos a két politikusban, hogy betegesen akarják a hatalmat. Különbség, hogy míg a hatalom birtokában az egyik (személyes) érdekeit, a másik elveit kívánja érvényesíteni (Magyar Bálint és Mitrovits Miklós ezt úgy fogalmazza meg közös tanulmányában, hogy az előbbi ideológiaalkalmazó, az utóbbi ideológiavezérelt). Orbán politikáját a hatalom és a vagyon megszerzése, gyarapítása és megtartása motiválja, számára a haszonmaximalizálás a lét minden dimenziójára kiterjedő alapelv. Ezzel szemben Kaczyński határtalan hatalomszomja a nemzeti-kereszténynek nevezett értékrend hegemónná tételét célozza, és – állítja Adam Michnik – semmi más nem érdekli: néhány macskájával magányosan él egy varsói bérház háromszobás lakásában, és tavaszi vagyonbevallása szerint, melynek valódiságát politikai ellenfelei sem vonják kétségbe, 1,5 millió forintnyi (19 ezer złoty) megtakarított készpénze van. A legendásan puritán Kaczyński ezzel együtt mellényzsebből ki tudná fizetni a friss vagyonbevallása szerint 945 ezer forintnyi megtakarítás mellett négymillió forintos hiteltartozást nyögő, hol Simicska, hol Mészáros, hol Garancsi, hol Vajna, hol Tiborcz, hol id. Orbán, hol más képében megjelenő és gyarapodó ifj. Orbánt. Nem minden autokrata kleptokrata, de a kleptokrata autokratára bizonyosan ráillik a jelző: romlott...

ITT OLVASHATÓ