Szerző: JOÓB SÁNDOR, KOCSIS KRISZTINA
2018.09.04.
Az állami iskolákat fenntartó Klebelsberg Központ igazgatója nemrég azt nyilatkozta: nincs országos pedagógushiány, de betöltetlen álláshelyek vannak. A tanárhiány azért fontos kérdés, mert hatással van az ország különböző iskoláiba járó gyerekek esélyegyenlőségére. Ahol nincs elég szaktanár, ahol sok a helyettesítés, ahol összevont órákon tanulnak, ahol nincs lehetőség fakultációra vagy csoportbontásra, ott a gyerekek hátrányba kerülnek a többiekkel szemben. A tanárhiányról az elmúlt hetekben a legkülönfélébb becslések jelentek meg. Most az Index birtokába jutottak a Klebelsberg Központ augusztus végi statisztikai összesítései, amelyek különböző szempontok szerint mutatják, hol van hiány tanárból.
1. A tanárhiány első lépése: a finanszírozott órakeret
A pedagógushiány első jele nem az, hogy nincsen elég tanár, aki bemenjen órát tartani vagy felügyelni a gyerekeket. A hiány a statisztikák alapján már előbb érzékelhető. Nem véletlen, hogy ezeket nem szokták a nyilvánosság előtt emlegetni.
A finanszírozott órakeret és a valóban megtartott órák közötti eltérések ugyanis jól mutatják, hol nincs elég tanár. A köznevelési törvény 6. melléklete tartalmazza, hogy az állam egy adott évfolyamú osztálynak heti hány órát finanszíroz, azaz mennyi a finanszírozott órakeret. Ez általában osztályonként heti 50 óra körül van. Ez nagyon soknak tűnik, de főleg középiskolában már sok csoportbontás van, ami a csoportok száma miatt növeli az óraszámokat.
Az iskoláknak a tantárgyfelosztás elkészítésekor meg kell határozniuk, hogy heti hány órában, melyik pedagógus melyik osztályt vagy csoportot tanítsa az egyes tárgyakból. Ilyenkor az a cél, hogy minden tanárnak annyi órája legyen, amennyi kiadja az iskola teljes finanszírozott órakeretét. Ha például az iskolában 3-3 alsós osztály van minden évfolyamon, akkor ott a hittanórák nélkül 52x3, 52x3, 52x3 és 55x3, azaz összesen 634 órát lehet szétosztani, amiből az iskolának kell kigazdálkodnia a megfelelő órákat (a napközit is beleértve). Az iskolák ezt igyekeznek kimaxolni, ugyanis ennyi elvileg az oktatásra szánt összeg, ennyi tanáruk lehet.
A vidéki tankerületekben azonban ezt a finanszírozott órakeretet nagyjából csak 70 százalékban tudják betölteni, mert eleve nincs elég tanár. Emiatt nem tudnak például külön csoportokat, fakultációkat indítani. Ez nem látványosan, de fájón érinti a magyar köznevelést, mivel a csoportbontások javítanák az oktatás minőségét. Ahol kevés a tanár, ott sokkal jellemzőbb az órák és osztályok egybevonása. Extrém esetben, amikor nincs elég szaktanár, több osztályt tanít egy pedagógus, ahogy az a régi falusi iskolákban gyakorlat volt. Pedig minél specifikáltabban és minél kisebb csoportban lehet tanítani egy gyereket, annál eredményesebb lehet a tanítás. A nagyobb tanulócsoportok nem alkalmasak a lemaradók vagy éppen a tehetségesek fejlesztésére: kevesebb figyelem jut az egyes gyerekre, és a diákokat is megköti, hogy a leglassabbhoz kell igazodniuk.
Térképen ábrázoltuk, hogy ezt a bizonyos finanszírozott órakeretet mennyire tudják kitölteni az egyes tankerületek. És hogy ez mekkora tanárhiányra utal? Maradjunk a fenti példánál. Ha az iskola alsó tagozatán mind a 634 órát kitöltenék, az kb. 26-27 átlagos pedagógus álláshelyet jelentene. Ha csak az órakeret 70 százalékát töltik ki, akkor ott kb. 20 pedagógus van csak. A ki nem töltött órakeret adatai így azt mutatják, hogy egyes helyeken akár 35 százalékkal, átlagosan pedig 15 százalékkal kevesebb a tanár a lehetségesnél és a szükségesnél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.