Szerző: FÓTI PÉTER
2018.08.21.
Sokat gondolkoztam azon, hogy miért látja „az állam” és a „szülő” annyira különbözőképpen az iskolát, az iskolarendszert, az állami és a magániskolákat. Mindez persze pontosítást igényel, és látni fogjuk, hogy nincs egy fajta szülő, mint ahogy nincs egy fajta állami elképzelés sem az iskoláról.
Az úgynevezett szocializmus idején egyszerűbb volt a kép. Csak állami iskolák léteztek, és a szülők választási lehetősége az iskolák közötti választásra egyszerűsödött. Ma azonban a választási lehetőségek gyarapodtak, különösen azok számára, akik ezt meg tudják/akarják fizetni. Akinek nincsenek anyagi lehetőségei, annak ma is el kell fogadnia, amit az állam nyújt a polgárok adójából finanszírozott rendszerben, és ennek az ajánlatnak a keretein belül lehet próbálkozni: ebbe, vagy abba az iskolába vinni a gyereket, vagy ehhez, vagy ahhoz a tanítónőhöz (olykor tanítóhoz) kerülni, stb.
Ahogy az állami iskola egyre egységesebbé válik, úgy értékelődnek fel a magánalternatívák. Akinek gyereke van, tudja, hogy az iskola mindig is tükrözi a fennálló hatalom elképzeléseit a világról. Így teszi ezt ma is a magyar állami iskola. Az államról szóló elképzelés központi eleme, hogy a választópolgárok engedelmesen megválasztják négy évenként az uralkodó pártot, és aztán semmi beleszólásuk nincs a politikába.
Az iskolára nézve ez azt jelenti, hogy az iskola az a hely, ahol a tanárok tekintélye adja az iránymutatást, a tananyagot, a szabályokat, és a gyerekek passzív befogadói mindennek, ugyanúgy, ahogy a választópolgárok elfogadják az egy állami politikát.
Mindehhez hozzátartoznak természetesen újabb és újabb kampányok, amelyek azt hivatottak bizonyítani, hogy a módszerek, amelyeket az iskola alkalmaz jók, tudományosan ellenőrzöttek, hogy a színvonal emelkedik, stb.
Sok szülők számára azonban egy ponton gyanús lehet mindez. Persze nem mindenkinek. Akinek megfelel országos méretben, hogy egyetlen társaság dönt el mindent az országban, és négyévenként állami pénzekből szervezett óriáskampányokkal biztosítja magának a parlamenti többséget, annak megfelelhet az egyeniskola a maga módszereivel, tananyagával és iskolai életével.
Akinek a szeme nyitottabb az látja, hogy sem a társadalom, sem az iskola nem optimális így. A merev hierarchikus társadalomnak keserű következményei vannak, mind a társadalom, mind az iskola szintjén. Meg lehet ugyan próbálni ebben a rendszerben biztosítani, hogy gyerekünk felülre kerüljön a hierarchikus harcban, de a merev hierarchia következményeitől nem könnyű menekülni. Ahogyan az állami propaganda rossz érzéseket kelt sok emberben, úgy kelt rossz érzéseket az egyenpedagógia sok szülőben és gyerekben.
Mindez magyarázza azt, hogy miért igyekszik az állam még a magániskolákat is az állami iskolák mintájára átfaragni, azok közül is azokat támogatva, amelyek kevésbé térnek el a normától. A normától, amely csak az állami bürokraták számára az, amely egyenképzettséget ad, amely nem képez az életben fontos dolgokra, ahol a tananyag uralma teljes, ahol nem nagyon van idő másra, mint a felülről jövő feladatoknak való valójában kritikátlan engedelmeskedésre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.