TÚL AZ ÜNNEPEN ÉS A JÓZAN ÉSZ HATÁRÁN

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2018.08.21.

Szerintem az ünnepek nem a világ nagy kérdéseinek eldöntésére valók, hanem arra, hogy együtt örüljünk annak, hogy két fülünk van, mégsem vagyunk fazekak, ellenben mint nemzet még létezünk, ellentétben a longobárdokkal, akik hajdan komolyabb világpolitikai tényezők voltak, mint maga Orbán Viktor.
Mifelénk viszont az ünnep harcra való, mindenkinek ott kell harcolnia, ahová a nemzet állította, kinek az Adrián, a szigetén, kinek meg az árokparton, a közmunka közben, a háziasszonynak fakanállal kezében - a sors és a Fidesz rendelése szerint.
Azért az ünnep csak ünnep, ilyenkor ünnepelni kell - mikor-mit.
Augusztus 20. eleinte egyházi ünnep volt, államalapító Szent István királyunk ünnepe, aki idegen csapatok élén, kötésig vérben gázolva, rokonait is irtva hozta létre a magyar államot, melyhez az engedélyt és a koronát a pápától kapta.

A tényt azonnal közzé is tette a korabeli médiában, a nagybácsi felnégyelt testének egy-egy darabját a korabeli erősségek kapujára szegeztette - szép látvány lehetett, melyből mindenki megtudhatta, hogy a szeretetet hirdető egyház megkezdte áldásos tevékenységét hazánkban.
Az idők változtak, a szentek neve napját az emberek lelkesen ünnepelték - addig se kellett robotolni, aztán jöttek a komcsik, és az ünnepből az Új Kenyér Ünnepét, majd a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepét kreálták.
Ma az újságírók nagy része a hatalomhoz való hűségéért kap felületet a néphülyítésre, a szakmaiság bolsevista ármány, így aztán olvasni se igen tudnak, de buzgón írkálják, hogy augusztus 20. a Magyar Népköztársaság ünnepe volt.
Nem volt - az Alkotmány ünnepe volt, merthogy akkortájt még volt alkotmány, ami egy olyan törvény, melynek rendelkezéseivel szemben semmiféle más törvény nem állhat, még fülkeforradalmi jelleggel sem, mert az maga az államcsíny, mégha a csínytevők ezt legalább olyan gondosan titkolják is, mint nagyüzemi tolvajlásaikat...

ITT OLVASHATÓ