TGM: IMMORALIZÁLNAK

MÉRCE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2018.08.28.

Ungár Péternek, a széthullott LMP egyik megmaradt vezetőjének cikke az Azonnalinevű portálján joggal keltett némi föltűnést, nem mintha az LMP túl sokat jelentene, vagy bárkit meglepne, hogy jobbra tart. Az LMP-nek, amely megszabadult korábbi vezetőitől (Schiffer, Szél, Hadházy), most is szíve joga bármit mondani, gondolni, tenni. (Hogyan is hívták Jaroslav Hašek alakulatát? A Törvényes Keretek Közötti Mérsékelt Haladás Pártja. Ez minden magyarországi ellenzéki formációra illik, aggodalomra semmi ok.)

Ungár Péter tünet, ezért mi is megemlékezünk róla, bár általánosságban már kezeltük ezt a tünetcsoportot. Ungár Péter meg a radikális jobboldal (az utóbbi időben sűrűn) egyrészt fölmarkolja a nemzetállamiasodó fiatal baloldal egy részét, és ifjontian, üdén, huszonegyedik századian fordul szembe a globalizációval, de nem avval, aminek a globalizációja a globalizáció (azaz a kapitalizmussal), másrészt bátran szembefordul mindennel (NGO-k, Európa), amivel Orbán Viktor és az etnicista szélsőjobboldal mindenütt ellenséges, harmadrészt megmarad ellenzékinek. Miért ne maradna meg ellenzékinek? Magyarországon az 1930-as években is többféle jobboldali ellenzéke volt a jobboldalnak – Ausztriában is szembenálltak egymással Dollfuß (akit fasiszta létére náci merénylő gyilkolt meg), Schuschnigg és Seiß-Inquart hívei, az ausztrofasiszták be is börtönözték a horogkeresztes-nagynémet nácikat – , semmi újdonság már megint, lehangolóan hagyományos, és az okok is andalítóan régimódiak.

Abban is van valami megejtő, hogy itt nemzedéki pártok versengenek egymással: a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz: ötvenesek-hatvanasok), az LMP+Jobbik (negyvenesek), a Momentum (húsz-harmincasok), a különbségek nem nagyok, bár a Momentum nem homofób, nem nőgyűlölő, amihez szívből gratulálunk. A startupos programozók neoliberális nacionalizmusát képviseli, ha épp ráér.

A teljes egyetértés melletti kölcsönös, mondhatni: körkörös hajtépés – bár van benne vaudeville-es entertainment value – elég természetes, mert az etnikai-demográfiai rettegés, a harmadik világbeli gyönge államok előrelátott, megjósolt csődje, a zűrzavaros háborúk és mészárlások elől menekülő „színesek” áramlása a jómódú, fehér többségű államokba konszenzust (posztfasiszta konszenzust)teremt olyan társadalmakban, amelyek képtelenek ellentmondásaikat más mint etnikai-származási-faji-felekezeti (és nemi) terminusokban megfogalmazni. Az etnopolitikai (biopolitikai) lassú világháború (világméretű polgárháború) rajzolja ki a frontokat még ott is, ahol nincsenek menekültek, nincsenek muszlim és/vagy afrikai kisebbségek.

De a menekültekkel bajlódni nem kényszerülő kelet-európai országoknak is megvannak a maguk kisebbségi problémáik, elsősorban az intenzív fajgyűlöletet és diszkrimináló-szegregációs praktikákat kiváltó cigánykérdés.

Ebben a helyzetben mondja ki Ungár Péter azt a mondatot, amely kijelöli helyét a ma

gyar történelemben (hat hétre): „nem szégyen migrációügyben egyetérteni a Fidesszel”.

De szégyen.

Nem pusztán azért, mert épp akkor mondja ezt, amikor Orbán Viktor kormánya nem ad enni a menedékkérőknek a szerb határon, ami csakugyan durva, hanem azért is, mert 1. évek óta rettenetes, vadállati kegyetlenséggel bánnak (vagy bánnának) a – tagadhatatlanul súlyos gondokat okozó – menekülőkkel egész Európában, mert 2. az evvel kapcsolatos, nyílt, bár „a kultúrára” meg „a kulturális értékekre” meg „a mentalitásokra” hivatkozó, de az utcán nem eufemizáló, nem álszenteskedő, hanem őszintén rugdosó rasszizmus alakítja Európát olyanná, hogy egyre kevésbé különbözik 1938/40-i énjétől, ami talán mégse annyira rokonszenves dolog, ugye?, 3. érdekesen definiálja az ellenzékiséget az „ugyanazt, de jobban” ismeretes szellemében...

ITT OLVASHATÓ