- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.08.15.
A politológusok, elemzők, újságírók soha a büdös életben nem tudták előre megmondani, holnap mi fog történni. Utólag láttak mindent előre. A Szovjetunió összeomlását néhány hónappal előtte senki nem látta, még hasonló jóslatba sem bocsátkozott senki. A rendszerváltást sem látta előre senki, még hetekkel előre sem. Mindenki azt hitte, az a rendszer sziklaszilárd, megingathatatlan, örökre szól. Utólag persze mindenki vissza tudta vezetni, hogy melyik volt az a kritikus sarokpont, amin megborult az egész, melyek voltak azok a külső tényezők, melyek elkerülhetetlenül a rendszerváltáshoz vezettek.
Érzem, látom magam körül az elbizonytalanodást, a fásultságot, a beletörődést. A sorra elhallgató blogokat. A választás után sokan feladták. Nem érdemes. Minek? Kinek? Magam is elgondolkodtam rajta, hogy van-e értelme folytatni, hiszen nem lehet semmin változtatni. Akkor meg minek vergődni? Egyszerűbb hagyni az egészet a francba, kényelmesebb úgy tenni, mintha itt sem lennék. Hiszen megmondták politológusok, elemzők, újságírók és megmondják időről-időre az olvasók is. Mindenki hozza a maga kis vödörnyi homokját és oda borítja a cikkek alá.
Ezt pont azok nem olvassák, akiknek kellene…
Erre szavaztak, ez van…
Belefáradt már az is, aki eddig minden tüntetésen ott volt…
Mi értelme van naponta elmondani azt, amit amúgy is lát mindenki…
Ez az ország ilyen…
Ez a nép ilyen…
Folytassam? Nem folytatom. Összegzésként ide teszek a kommentet a közösségi oldalunkról. Az írója összefoglalta mindazt, amiről beszélek:
"Azok az emberek, akik ezt a helyzetet képesek lennének tudásukkal megváltoztatni, azoknak nincs igényük a változásra. Tudni, hogy ők nem változnak,… és érteni, hogy az eddigi hasonló helyzetek megoldásának ismétlése ugyan ide vezet. Minden ismétlődés. Nincs és nem is lesz változás, amíg az emberek igénye nem úgy látszik az életben, hogy ők csak a sűltgalambot várják, mert joguk van követelni. A sok szépen megfogalmazott újságcikk, nem változtat az előbb felsoroltakon , ugye ezt tudjuk 8 éve. De idő mint tenger, el lehet várakozni generációkon át, tovább adva a metodikát a tétlen szavakkal. Azt gondolom, ezt a Kolozsvárosék kapizsgálják. Nem értem, miért kell leírni naponta, amiben élünk? Vagy nem is élünk, csak olvassuk az újságot? Akkor minden a helyén van… Orbánék is, hiszen nekik dolgozik az egész ország, de még a külhoniak is… Hol vannak a bölcs Székelyek? Már a vicc sem a tradicionális vicc, csak az igazodó…"
Miközben a hozzászóló valószínűleg nem a trollok népes táborát gazdagítja, akarva vagy akaratlanul is komoly rombolást végez.
Most kérdezni fogok. Az öntudatlan, lázas gyerekre rácsukja a szülő az ajtót? Hiszen amúgy sem tud magáról, nincs értelme mellé ülni, nyugtatni, lázat csillapítani. Majd meggyógyul, addig is van idő elugrani a műkörmöshöz, felmosni a konyhát, kivasalni a függönyt, megnézni egy filmet. Ugye? Nem? Hogy ilyet senki nem tesz? Miért nem?
A kómában fekvő szerettünket magára hagyjuk? Esetleg mellé ülünk, elmeséljük, mi történt aznap abban a világban, amiből ő jelenleg kivonult? Elmondjuk, beszélünk hozzá, mert hisszük, hogy vissza fog találni, egy napon kinyitja a szemét és akkor fontosak lesznek azok a napok, amikor látszólag értelmetlenül, önmagunknak beszéltünk?
Hogy miért írjuk le minden nap azt, amiben élünk? Ezért. Tudom, hogy a haza szó, a hazaszeretet elkopott, mocskos és öncélú lett a bűnözők szájában, mert összemancsolták, maguknak akarják. De soha nem kapják meg. A hazaszeretet számomra ezt jelenti. Hogy nem hagyom magára akkor sem, amikor öntudatlan. Hogy beszélek hozzá akkor is, amikor kómában van. Mert hiszek abban, hogy egy napon felébred.
Ahogy senki nem tudta előre a rendszerváltást megjósolni, most sem tudhatja senki, mikor történik valami olyasmi, ami romba dönti ezt az aljas rezsimet. Lehet az bármi, akár a romániai tüntetések is. Pillangóhatás, vagy nevezzük bárminek.
Értem én, hogy látványosabb és kényelmesebb eltemetni az országot, az élhető, demokratikus ország illúzióját és talpig feketében Coelho-idézeteket szavalni a sírnál, de nincs halott. Aki ezt teszi, az a velejéig önző.
Én nem vagyok hajlandó beállni az önjelölt sírásók és siratóasszonyok kórusába. Mondom szépen és mondom csúnyán, mesélek és káromkodom, suttogok és üvöltök. Mindenkihez más jut el. Beszélek, mindannyian beszélünk a kómában fekvő országhoz és amikor eljön a pillanat, mindenki tudni fogja, hogy mit tegyen. Azt nem kell megszervezni fészbukon és nem kell meghirdetni hetekkel előre, mert megtörténik magától. Mindig is így szokott történni.
Utólag majd jönnek a mostani önkéntes temetkezési vállalkozók, jósok és siratókórustagok és elmesélik, hogy ők tudták, ők küzdöttek, ők ott voltak. Ez is mindig így szokott történni.
Mondom és nagyon sokan mondjuk akkor is, amikor értelmetlennek tűnik, amikor rohadtul nehéz, amikor kiröhögnek, amikor megfenyegetnek, lesajnálnak. Mert a hazaszeretet ezt jelenti számunkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.