Szerző: SÁFRÁNY PÉTER
2018.08.29.
Sosevolt országnak Soselesz királya Milánóban, a divat itáliai városában azt álmodta, hogy tizenkét sztájliszt, szabó és öltöztető cseléd kergeti ungon-berken, tökön-paszulyon és pastán-antipastán át nagy nyelvcsattogással, s megállás nélkül ordítozzák a királyi fülébe:
– Ácsi-bácsi, Soselesz király bácsi, hadd kössük meg azt a lazán átvetett, gyönyörűséges libafos nyakkendődet, az ámuló divatvilág csodálta otkotűr kravátlidat!
De hordta is ám a Soselesz királyunk azt az egyedi szépségű selyemkravátlit, olyan lazán, oly pacuhán, hogy mindenkinek elállt a szava. Az ágy alatta eközben recsegett-ropogott, hogy a szar is potyogott, de úgyannyira, hogy száz feneketlen pelenkát meg lehetett volna vele tölteni.
Már ép az egyik sztájliszt azért csak megkapta a kravátlija végét, a második – az okulárés szabó – képzeletben keresztezte a nyakkendőt, a harmadik pedig már kötötte volna a csomót, mikor a Soselesz királyunk sarokkal olyan nagyot rúgott magán, meg spiccel is, hogy a fűthető műgyepes baldachinjáról egyszerre röppentek szét ijedtükben az odapingált pelenkás angyalkák.
– Huh, de jó, hogy fölébredtem – dörzsölgette Soselesz király az orrát, gombolgatta pizsamáját, ahogy körülnéz a szobában és ákombákomos noteszében, látja ám, hogy éppen akkor röppen föl a fűzöld paplanjáról egy fémzöld döglegyecske.
– Hoppszáré hopp, te migráns légy! Te hajkurásztál királyi engem tizenkét cseléd képében? – serkent föl mérgest színlelve Soselesz király, s úgy hozzávágta a döglegyecskéhez a koronás hálósipkáját, hogy a királyi sipka azon nyomban szerte foszlott. A döglegyecske meg lassan körözve fölröpült a gerendára, s onnan bámult mind a száz szemével lefelé Soseleszre, a pocakos királyra.
– No, ezt nem felejtem el neked, te drónszemű féreg! – sziszegett enyhén kiöltött nyelvvel a király, s közben próbálta összeilleszteni elszakadt királyi koronás sipkáját, de mivel ez sehogy sem sikerült, kiadta összeférceltetni, majd kiadta az ukázt a hajdúk parancsnokának:
– Hallod-e te főhajdú, nekem azt a döglegyecskét élve-halva kiemeld és kiiktasd, mert máskülönben a lábadhoz tétetem a fejedet!
Jött is azonnal óriási zenebonával nagynehéz gumikeréken, talpig páncélban a hajdúkapitány, fölparancsolta névtelen hajdúit a gerendára, de akkorára a döglegyecske a napos oldalról átröpült a gerendának az árnyékos oldalára...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.