SOMOGYI ZOLTÁN: MINDENKI NEMZETI

24.HU / POSZ ITT
Szerző: 24.hu
2018.08.07.

Volt a Horthy-rendszer és az ő ellenzéke. Az utóbbi körbe tartozók közül a nyugati mintákat átvenni akaró, Európában gondolkodó „nyugatos” értelmiségieket „urbánusoknak” nevezik, a világosan meg nem fogalmazott harmadik utat követni akarókat (az, hogy Pápua Új-Guinea legyen a pápuáké, vicces, de nem elégséges meghatározás) „népinek” hívták. A magyar falvak elmaradottságáról „urbánusok” és „népiek” ugyanazt gondolták, a Horthy-rendszert pedig mindannyian megvetették.

Volt a záruló Kádár-rendszer utolsó éve, és benne az ő ellenzéke. Abban is egy politikus, aki rájött, kellett hozzá két választás, hogy a magyarok nem tartanak vele, amikor szétverte az álmaikat száraz (de logikus) kapitalista, liberális elképzeléseivel. Innentől kezdte építeni az álmokat egy olyan tábor számára, amelyben mindenki „nemzetivé” vált, aki őt támogatta. Ma is könnyű megmondani, hogy ki a „nemzeti”, és pont erről a problémáról szeretnék hosszabban beszélni. Magyarországon ugyanis nem az a „nemzeti”, aki programot kínál a magyaroknak, hanem az, aki egy konkrét magyar politikus vágyait teljesíti. Ez pedig nagyon nem egészséges.

Azon gondolkodtam a minap, hogy ha azok a kiemelkedő magyarok, akiknek köztéri szobruk van, azaz azok a személyek, akiket annyira tisztelünk, hogy emléküket bronzba öntjük, feltámadhatnának, milyen káoszt is okoznának ezzel.

Elkezdenének beszélni és cselekedni, az pedig már nagy baj lenne. Mi lenne például, ha a népiek, akiket úgy várna az („urbánusokkal” szemben) a jobboldali szellemi életbe a Terror Háza igazgatója, egyszer csak itt lennének közöttünk, és aktivizálnák magukat. Ha most sikeresek lennének. A sikert a népiek számára az jelentené ugyanis, ha az egész mai politikusi elitet el tudnák küldeni a hatalomból. Megkérdeznék előtte azért őket arról, hogy a (“népi”) Illyés Gyula által az (“urbánus”) Nyugatban megírt Baranya-megyei falurombolás, a helyiek elvándorlási vágya és a depresszióból kialakuló egykézés miben változott meg 2018-ra. A választ tudjuk: semmiben. (Átterjedt már Pécsre is, talán ennyiben.) Megkérdeznék, ahogy az (“urbánus”) Nyugat által, a („népi”) Illyés-cikkre összehívott találkozóval és vitával útjára indított „népi” mozgalom első felszólalói megtették, mint például Fülep Lajos hat nyelven beszélő (legalább annyira „urbánus”, mint „népi”) zengővárkonyi lelkész (későbbi egyik legnagyobb magyar művészetfilozófus): mit tesz a hivatalos rendszer az áldatlan helyzet, így nagybirtok-rendszer felszámolásáért? A válasz: semmit. Ma koncentráltabb a földtulajdonlás, mint akkor. Most kevesebb ember kezében több föld van, mint amikor ezért „hárommillió koldus” országa voltunk és egy egész mozgalom, a „népi” szerveződött ennek felszámolására. Mi lenne, ha az (“urbánus”) József Attila megint megírná a (“népi”) Fábián Dániel orvossal híres röpiratukat, a népi mozgalom egyik fontos eseményét, „Ki a faluba 2.0” címmel, és nap mint nap érvelhetne a falusi szegénység felszámolása érdekében, ahogy ezt 1930-ban tette barátaival...

ITT OLVASHATÓ