SOK HÍRES KÖZGAZDÁSZ POLITIKAI ROBBANÁSTÓL TART, HA NEM ADÓZTATJUK MEG JOBBAN A GAZDAGOKAT

HVG ONLINE / GAZDASÁG
Szerző: FARKAS ZOLTÁN
2018.08.21.

Minél többen vegyenek részt a jólét megteremtésében, de a növekedés eredményéből is lehetőleg mindenki részesüljön, ne csak a vagyonosok, kiváltságosok, azaz zárni kell a jövedelmi és vagyoni ollót – sürgetik a világ vezető közgazdászai, sőt már a nemzetközi szervezetek is. Farkas Zoltán írásának első része.

Fausti alkut kötöttek a kapitalizmus és a szocialista tervgazdaság hátrányait egyaránt tisztán látó közgazdászok; az előbbire voksoltak, mert könyörtelen tulajdonságai ellenére méltányolták a kapitalizmus dinamikáját, megújulási képességét, és abban reménykedtek, hogy „cserébe majd elhozza azt a világot, amiről a korábbi korok még csak nem is álmodhattak”. Ebben az eljövendő világban ismeretlen lesz az embereket kizsigerelő munka, az erőszak és az igazságtalanság, ám oda csak a kapitalizmus vezethet el. Nagyjából így jellemezte a közgazdasági konszenzust két brit tudós, apa és fia, Robert és Edward Skidelsky a közelmúltban megjelent, Mennyi az elég? című könyvében.

"Ideje volna új szerződést kötni az ördöggel, mert a társadalmi igazságosságért megéri némi hatékonysági áldozatot hozni"

– pedzegeti számos kiváló elme. Thomas Piketty, Dani Rodrik, Joseph Stiglitz, Angus Deaton, Anthony Atkinson egyaránt a túlzott egyenlőtlenséget bírálva állt elő azokat mérséklő javaslataival. A hangsúlyváltás már a világgazdaság menetét meghatározó nemzetközi szervezetekre is átterjedt. Több elemzésükkel szinte a politikai baloldalra kormányozták át magukat, egy olyan korban, amikor a fejlett világban a fővonalat a konzervativizmus jelenti, és annak legerősebb alternatíváját sok országban a feltörekvő populista pártok képezik. Ezek a tudósok és a globális gazdasági rend őrzői a populista, radikális pártok megerősödését összefüggésbe hozzák azzal, hogy tágra nyílt a jövedelmi és a vagyoni olló, ami már-már politikai robbanással fenyeget.

Bizonyos egyenlőtlenségek elkerülhetetlenek, de a túlzott jövedelmi és vagyoni különbségek kikezdik a társadalom összetartó erejét, ami élezi a politikai ellentéteket, gazdasági értelemben pedig visszafogja a növekedést – állapítják meg szinte kánonban. A felismerést követő egyik gyógymódot az állami újraelosztás megváltoztatásában látják, a másikat pedig a befogadásban: a kirekesztés elutasításában, az oktatás, a képzés, az egészségügyi ellátás kiterjesztésében. Mert aki képzettebb, annak több esélye van a boldogulásra, jólétre, és statisztikailag kimutathatóan hosszabb ideig marad egészséges, munkaképes. A beruházás az oktatásba, az egészségügybe középtávon csökkenti az egyenlőtlenségeket – állapítja meg a Nemzetközi Valutaalap tavaly októberi, Pénzügyi monitor című kiadványa...

ITT OLVASHATÓ