Szerző: RADNÓTI ZOLTÁN
2018.08.16.
Meghalt, nem is annyira idős korában, egy élete utolsó időszakában megosztóvá váló ember, aki a zsidókról is mondott egyet-mást, amit talán jobb lett volna, ha nem mond.
De nem akárki volt és bárki is lett volna, Isten képmására teremtett ember volt. Aki örül bárki halálának, ezt, a teremtést vonja kétségbe.
Személyesen nem ismertem Kerényi Imrét, ám 21-22 esztendős lehettem, amikor láttam és hallottam őt beszélni a Parlament előtti Demokratikus Charta tüntetésen.
Beszéde megérintett, színpadias személyisége rabul ejtett. Későbbiekben mindannyian láttuk, mint látványos performance-ok tehetséges rendezőjét, ám azt is, hogy mennyire szeretett „jelen lenni” olyankor is, amikor nem biztos, hogy kellett volna. Bár majdnem mind jól ismerjük ezt a típusú gyengeséget.
Nem értek igazán a színházhoz és nem foglalkozom pártpolitikával. Sőt, őszintén megmondom, saját átgondolt mondandóm sem igazán volt Kerényi életéről és a haláláról sem mindaddig, amíg nem találkoztam a Facebookon hol részvétlen, hol kifejezetten vadul gyűlölködő posztokkal.
Évek óta így van ez, ha olyan ismert ember élete ér véget, akit könnyen el lehet helyezni a magyar politikai- vagy celeb palettán.
Így van ez. Már rég megszokhattam volna, de mégis elviselhetetlen maradt. A közösségi együttélés legalapvetőbb, leginkább megkérdőjelezhetetlen normáit kezdi ki minden ilyen hangulatú megszólalás. Nem az én személyes és érdektelen Facebook-falamról van szó, ez már régen országos jelenség, az ország hangulatát kifejező folyamat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.