Szerző: RÁTESI MARGIT
2018.08.18.
De hát mi történt? Rólam tudható, hogy szabadelvű (liberális) szocialista a felfogásom. Erre egy eseményre úgy reagálok, mint valami vaskalapos homofób.
Nevezetesen: ismét megtörtént, hogy egy áruházban (vagy előterében, nem tudom), nyilvánosan szoptatta gyermekét egy kismama, mire a biztonsági őr rászólt, hogy hagyja abba a cselekményt. Most az áruház elhatárolódott az őrtől, pár hónappal ezelőtt azonban egy étterem vezetője szó nélkül hagyta az eseményt. Akkor megjelent vagy tucatnyi kismama, és demonstratív módon szoptatni kezdett.
Nekem már akkor nem tetszett az akció. Nem azért, mert bármilyen fokon is felkeltette volna érdeklődésemet a női emlők látványa – ehhez hiányzik egy y kromoszómám. Azon háborodtam föl, hogy a felháborodott kismamák teljes mértékben figyelmen kívül hagyták saját gyermekük jogait.
Elmagyarázom. Az embergyerek születése után még hosszú évekig igencsak sérülékeny, esendő lélek. Elsőként nehéz munkával meg kell tanulnia enni – újszülött korban szopni. (Gyermekes anyák mesélhetnének erről.) A picinek minden figyelmére, és erejére szüksége van ahhoz, hogy rájöjjön, mit, hogyan kell csinálnia, hogy ételhez (anyatejhez) jusson. Ehhez ajánlatos a teljes nyugalom – ami nyilvános térben nincs. Minden külső hatás – mások mozgása, beszélgetése, erős fények és hangok elvonják a kicsi figyelmét – de még azt is megérzi ilyenkor, ha az anyja nem rá figyel minden erejével.
Előfordulhat persze kényszerhelyzet – hosszú utazás, várakozás pl. –, hogy néha-néha ideális körülmények nélkül is meg kell etetni a kicsit. De ez csak kivétel lehet. Egyáltalán nem díjazom azokat, akik azt hangoztatják: őket ugyan semmiben nem akadályozta a szoptatás időszaka: bárhol, bármikor megetették a picit. Vajon mit szólt volna a gyerek – ha már tud beszélni?
Ez az első másfél év az anyaság legnehezebb időszaka, amikor a gyerekkel több a gond, mint az öröm. Még megértő, támogató szülőpárral (az apa is szülő!!!), családdal sem könnyű. Ilyenkor marad le a színésznő a vágyott főszerepről, az újságíró a nagy riportról, a könyvelő a soros előléptetésről, vagy a gyári dolgozó az esedékes fizetésemelésről. Ahány gyermeke van, annyiszor. Ezt a hátrányt aztán a „munkaalapú” társadalomban már élete végéig sem tudja behozni.
Mellékszál: az idézőjel azért indokolt, mert emlegetői „munka” alatt kizárólag a bérért, munkahelyen történő tevékenységet értik. Mutatja ezt pl. az is, hogy miféle megbecsülésben részesül az, aki súlyos állapotban lévő hozzátartozóját gondozza, de a házimunka magától értetődő ingyenessége is.
Ha már bevallottam, hogy milyen „ókonzervatív” tudok lenni, elkövetem a másik bűnt: véleményt mondok a genderről, amiről igen keveset tudok. És ami nagy vihart kavar Magyarországon, mivel a kormány éppen betiltotta, hogy egyetemen oktassák e fiatal tudományágat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.